Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Mark 6 Bible Online

Mark 6 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Mark 6

¹A NÁZÁRETHIEK MEGBOTRÁNKOZNAK JÉZUSON (Mt 13:53-58; Lk 4:16-30) Jézus azután eltávozott onnan; elment a szülővárosába, és követték a tanítványai.

²Amikor a szombat elérkezett, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik hallgatták Őt, elcsodálkoztak és azt mondták: Honnan vannak ebben mindezek; és miféle bölcsesség az, amely néki adatott? És hogy történnek keze által ilyen csodadolgok?

³Nem ez-é az ácsmester, a Mária gyereke, Jakab, Jószész és Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-é köztünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak Őrajta.

⁴Jézus pedig azt mondta nékik: Sehol sem becsülik kevésre a prófétát, csak a maga szülővárosában, az ő rokonai közt és a maga családjában.

⁵Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány betegre reátévén kezét, meggyógyította őket.

⁶És elcsodálkozott a hitetlenségükön. Jézus azután köröskörül bejárta a falvakat és tanított.

⁷JÉZUS KIKÜLDÖTT TANÍTVÁNYAI ÁLTAL IS TANÍT ÉS GYÓGYÍT (Mt 10:1. 5-15; Lk 9:1-6) Majd magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettőnként, és hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkeken.

⁸És megparancsolta nékik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az övükben,

⁹hanem kössenek sarut, de - mondta - két ruhát ne öltsetek.

¹⁰És azt mondta nékik: Ahol valamely házba (mint vendégek) bementek, maradjatok ott mindaddig, amíg arról a vidékről tovább mentek.

¹¹És ha valahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak meg titeket, amikor onnan elmentek, rázzátok le a port lábatokról, bizonyságul ellenük.

¹²És ők elmenvén, hirdették, hogy térjenek meg,

¹³és sok ördögöt kiűztek, sok beteget olajjal megkentek, és meggyógyították őket.

¹⁴HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ ÉS JÉZUS; KERESZTELŐ JÁNOS LEFEJEZTETÉSE (Mt 14:1-12; Lk 9:7-9; 3:19-20) Meghallotta ezeket Héródész Ántipász király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték: Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért munkálkodnak Őbenne a csodatévő erők.

¹⁵Mások pedig azt mondták, hogy Ő az Illés; ismét mások azt állították, hogy Ő egy olyan próféta, mint valamelyik a próféták közül.

¹⁶Amikor Héródész ezeket meghallotta, így szólt: János, akit én lefejeztettem, az támadt fel (a halálból).

¹⁷Ugyanis (régebben) maga Héródész fogatta el Jánost, és a börtönben megkötöztette Héródiász miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mert ezt Héródész feleségül vette;

¹⁸János ugyanis megmondta Héródésznek: Nem szabad néked a testvéred feleségét elvenned;

¹⁹Héródiász ezért haragudott reá, és meg akarta öletni, de nem tudta.

²⁰Héródész ugyanis félt Jánostól, mert igaz és szent embernek ismerte, azért őriztette őt; és amikor hallgatta, sokszor zavarban volt, de mégis szívesen hallgatta.

²¹Egyszer azonban elérkezett a Héródiász tervének kedvező nap; akkor amikor Héródész a születésnapján lakomát adott a főembereinek, s vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,

²²akkor Héródiásznak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Héródésznek és a vendégeknek. És a király így szólt a leánynak: Kérj tőlem amit csak akarsz, és megadom néked;

²³meg is esküdött néki: Bármit kérsz, megadom néked, még ha az országom felét kéred is.

²⁴A leány pedig kiment, és így szólt az anyjának: Mit kérjek? Ő így felelt: Keresztelő János fejét.

²⁵A leány azonnal nagysietve be is ment a királyhoz, és kérte őt: Akarom, hogy rögtön add ide nékem egy tálon Keresztelő Jánosnak a fejét.

²⁶A király, noha igen elszomorodott, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta a leány kérését megtagadni.

²⁷Azonnal elküldte tehát a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza elő János fejét. Az elment, a börtönben lefejezte Jánost,

²⁸és elvitte a fejét egy tálon, odaadta a leánynak, a leány pedig anyjának adta.

²⁹Amikor ezt János tanítványai meghallották, odamentek, elvitték a testét és sírba helyezték.

³⁰AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Lk 9:10-17; Jn 6:1-14) Az apostolok aztán összegyűltek Jézushoz, és elbeszélték néki mind azt, amit cselekedtek és amit tanítottak.

³¹Ő pedig így szólt nékik: Jertek velem csak ti magatok valami lakatlan helyre, és pihenjetek egy keveset. Mert sokan voltak a jövő-menők, és (az apostoloknak) még evésre sem volt idejük.

³²És elmentek hajón csupán ők maguk valami lakatlan helyre.

³³De meglátták őket, amint elmentek, és sokan megismerték őket, és minden városból összefutottak oda gyalog, és megelőzték őket.

³⁴Jézus amikor kiszállt, meglátta a nagy sokaságot, és megkönyörült rajtuk, mert olyanok voltak, mint valami pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.

³⁵Majd amikor az idő már nagyon későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták néki: Elhagyatott ez a hely, és az idő már későre jár;

³⁶bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a körül elterülő tanyákra és falvakba, hogy valami ennivalót vegyenek maguknak.

³⁷Jézus azonban feleletül azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni! Azok azt kérdezték Őtőle: Elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret, hogy enni adjunk nékik? (egy dénár értéke kb. 80 fillér)

³⁸Ő azonban azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És amikor megtudták, így szóltak: öt, és két halunk.

³⁹Akkor megparancsolta nékik, hogy üljenek le mindnyájan a zöld fűre, ahogyan asztalhoz szoktak telepedni.

⁴⁰Letelepedtek azért csoportonként, százával és ötvenével.

⁴¹Ő pedig kezébe vette az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, darabokra törte a kenyereket, és odaadta a tanítványainak, hogy szolgálják fel, és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

⁴²Ettek is mindnyájan és jóllaktak,

⁴³és fölszedtek tizenkét kosarat megtöltő maradékot, és a halakból is.

⁴⁴Akik pedig a kenyerekből ettek, ötezren voltak a férfiak.

⁴⁵JÉZUS A GENNÉSZÁRETI-TAVON A VIHARBAN MEGMENTI TANÍTVÁNYAIT (Mt 14:22-33; Jn 6:15-21) Jézus arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és Őt megelőzve menjenek át a túlsó partra, Béthszaida felé, amíg Ő közben elbocsátja a sokaságot.

⁴⁶Azután pedig, hogy elbúcsúzott tőlük, fölment a hegyre, hogy imádkozzék.

⁴⁷Amikor beesteledett, a hajó a tó közepén járt, Ő pedig egymaga a szárazföldön volt.

⁴⁸És amint látta, hogy kínlódnak az evezéssel, - mert a szél szembefújt ővelük, - az éjszaka negyedik őrségének idején a vízen járván, odament hozzájuk; és el akart mellettük menni.

⁴⁹Azok pedig amikor meglátták, hogy Ő a vízen jár, azt gondolták, hogy valami kísértet, és felkiáltottak;

⁵⁰mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban azonnal szóba állt velük, és azt mondta nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek!

⁵¹És belépett hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig magukban nagyon csodálkoztak;

⁵²mert nem okultak a kenyerek megsokasításán, minthogy a szívük meg volt keményedve.

⁵³JÉZUS GENNÉSZÁRETBEN BETEGEKET GYÓGYÍT (Mt 14:34-36) Amint átkeltek a tavon, Gennészáret vidékére érkeztek, és ott kikötöttek.

⁵⁴Amint kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték Jézust,

⁵⁵és arra az egész környékre szétfutottak, és kezdték a betegeket a fekvőpárnájukon odahordani, ahol Ő hallomásuk szerint éppen volt.

⁵⁶És ahová csak bement: falvakba, városokba vagy tanyákra, kitették a terekre a betegeket, és kérték Őt, hogy azok legalább a ruhájának bojtját érinthessék; és mindazok, akik megérintették Őt, meggyógyultak.