Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 19 Bible Online

Lukacs 19 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 19

¹ZÁKEUS ÜDVÖSSÉGET NYER JÉZUSTÓL Jézus azután bement Jerikhóba, és átmenőben volt azon.

²Ott élt egy Zákeus nevű gazdag fővámszedő.

³Az az ember igyekezett Jézust látni, de a sokaság miatt nem tudta meglátni, mert kistermetű volt.

⁴Azért előrefutott, és föllépett egy eperfára, hogy lássa Őt, mert ott kellett elmennie.

⁵Jézus amikor arra a helyre ért, föltekintett, és azt mondta néki: Zákeus, gyorsan jöjj le, mert nékem ma a te házadban kell megszállnom.

⁶Akkor az gyorsan leszállt, és örömmel befogadta Őt.

⁷Mindenki, aki ezt látta, zúgolódott, és azt mondta: Egy bűnös emberhez ment be szállásra.

⁸Zákeus pedig előállván így szólt az Úrnak: Uram, íme, vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit zsarolással elvettem, négyszer annyit adok helyette.

⁹Jézus azt mondta néki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, hiszen ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert az Ember Fia éppen azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse az elveszettet.

¹¹PÉLDÁZAT A MINÁKRÓL (Mt 25:14-30) Amikor az emberek ezeket meghallgatták, Jézus tovább tanított, és egy példázatot mondott, mert Jeruzsálemhez közeledett, és az emberek azt gondolták, hogy az Isten országa azonnal jelenvalóvá lesz;

¹²azért így szólt: Egy nemes ember valamely távoli országba utazott, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, és hogy azután mint király térjen vissza.

¹³Elő szólította azért tíz szolgáját, s tíz minát adott át nékik (egy mina értéke kb. 150 forint), és azt mondta nékik: Kereskedjetek ezzel a pénzzel amíg megjövök.

¹⁴Polgártársai azonban gyűlölték őt, és nyomban követeket küldtek (a nemes ember feljebbvalójához), hogy mondják meg annak: Nem akarjuk, hogy az az ember királyunk legyen.

¹⁵Történt aztán, hogy amikor a királyi hatalom megszerzése után megérkezett, maga elé hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, miként kereskedtek.

¹⁶Megjelent hát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.

¹⁷A király így szólt néki: Jól van, jó szolgám, mivel a nagyon kevés pénzzel hűségesen kereskedtél, legyen hatalmad tíz városon.

¹⁸Azután megjelent a második, és azt mondta: Uram, a te minád Őt minát nyert.

¹⁹Annak meg azt mondta: Őt városnak urává teszlek.

²⁰Azután a harmadik jelent meg, és azt mondta: Uram, itt a minád, egy keszkenőbe kötve tartogattam;

²¹ugyanis féltem tőled, mert kemény ember vagy, elveszed, amit nem te bíztál másra, és learatod, amit nem te vetettél.

²²A király így felelt néki: Te gonosz szolga! Saját szavaiddal mondom ki az ítéletet. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én bíztam másra, és learatom, amit nem én vetettem?

²³Hát akkor miért nem adtad oda pénzemet a pénzváltóknak? Én azután megérkezésemkor kamatostól kaptam volna meg.

²⁴ Az ott állóknak pedig azt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.

²⁵Azok ellenben azt mondták néki: Uram, annak tíz minája van már.

²⁶Ámde a király így szólt: Mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik majd ahhoz; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.

²⁷Végül azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide, és öljétek meg őket itt a szemem láttára.

²⁸JÉZUS MINT MESSIÁS VONUL BE JERUZSÁLEMBE (Mt 21:1-11; Mk n:i-n; Jn 12:12-19) Jézus azután, hogy ezeket elmondta, tanítványainak élén továbbment fölfelé Jeruzsálembe.

²⁹És amint Béthphagéhoz és Béthániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfákhegyének neveznek, tanítványai közül kettőt elküldött,

³⁰és azt mondta nékik: Menjetek el az előttetek elterülő faluba, és amikor odaérkeztek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült; oldjátok el azt, és vezessétek ide.

³¹És ha valaki kérdezi tőletek: Miért oldjátok el?, így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá.

³²Akkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nékik.

³³És amikor a szamárcsikót eloldották, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?

³⁴Ők így feleltek: Mert az Úrnak szüksége van rá.

³⁵És elvezették azt Jézushoz, és felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és Jézust ráültették.

³⁶És amint Ő így ment, az emberek felsőruhájukat az útra teregették.

³⁷Amikor pedig már közeledett az Olajfák-hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága mind örvendezve és hangos szóval kezdte dicsérni az Istent mind azokért a csodákért, amelyeket láttak,

³⁸és azt mondták: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban!

³⁹És a sokaságból néhány farizeus azt mondta néki: Mester, dorgáld meg tanítványaidat.

⁴⁰Ő azonban azt felelte nékik: Mondom néktek, ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

⁴¹JÉZUS MEGSIRATJA JERUZSÁLEMET Amikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta azt,

⁴²és így szólt: Bárcsak felismerted volna legalább e mai nagy napon a békességre vezető utat; de most rejtve van szemed elől.

⁴³Nehéz napok jönnek majd reád, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülvesznek és mindenfelől szorongatnak;

⁴⁴földre tipornak téged, és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel az időt, amikor az Úr felajánlotta néked kegyelmét.

⁴⁵JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT (Mt 21:12-17; Mk 11:15-19; Jn 2:13-22) Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.

⁴⁶És azt mondta nékik: Meg van írva, hogy az én házam imádság háza legyen (Ésaiás 56:7); ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.

⁴⁷És naponként tanított a templomban, a főpapok pedig és az írástudók, és a nép vezető emberei arra készültek, hogy Őt elpusztítsák,

⁴⁸de még nem tudták elgondolni, hogy szándékukat miként vigyék véghez, mert a nép mind Őrajta csüggött, és Őreá hallgatott.