Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 2 Bible Online

Lukacs 2 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 2

¹JÉZUS SZÜLETÉSE (Mt 1:18-25) Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár megparancsolta, hogy birodalmának lakóit mind össze kell írni az adózók jegyzékébe.

²Ez az első összeírás volt, és akkor történt, amikor Szüriában Küréniosz volt a helytartó.

³Azért mindenki elment az összeírásra, ki-ki a maga szülővárosába.

⁴József is fölment Galileából, Názáreth városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Béthlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből származott,

⁵hogy beiratkozzék Máriával együtt, aki néki feleségül volt eljegyezve, és várandós volt.

⁶Így történt, hogy amikor ott voltak, elérkezett Mária szülésének ideje,

⁷és megszülte az ő elsőszülött fiát, és bepólyálta Őt, és a jászolba fektette, mert a vendégfogadóban már nem volt részükre hely.

⁸AZ ÚR ANGYALA ÉS A PÁSZTOROK Ugyanazon a vidéken voltak bizonyos pásztorok, akik éjszaka kinn a mezőn háltak, és nyájukra vigyáztak.

⁹És az Úr angyala hozzájuk ment, és az Úr dicsősége körülragyogta őket, és nagy félelemmel megfélemlettek.

¹⁰Az angyal pedig azt mondta nékik: Ne féljetek, mert ímé, nagy örömet hirdetek néktek, amely öröme lesz mind az egész népnek.

¹¹Idvezítő született néktek a Dávid városában, Ő a Krisztus, az Úr.

¹²Ez pedig néktek az ismertető jel: Találtok majd ott egy jászolban fekvő bepólyált kis gyermeket.

¹³És hirtelen megjelent az angyal körül mennyei seregek sokasága; azok az Istent dicsérték, és azt mondták:

¹⁴Teljes immár Istennek dicsősége a magasságban, és békességben élnek a földön azok az emberek, akik Istennek jóakaratában részesülnek. (Fil 2:13; Mt 11:26)

¹⁵És történt, hogy amikor az angyalok felmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymásnak: Menjünk el hát Béthlehembe, és lássuk meg azt a dolgot, amely történt, és amelyet az Úr tudtunkra adott.

¹⁶Azért sietve elmentek, és megtalálták Máriát és Józsefet meg a jászolban fekvő kis gyermeket.

¹⁷Amikor pedig meglátták Őt, elbeszélték mind azt, amit nékik az angyal a gyermek felől mondott.

¹⁸És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok hírül adtak.

¹⁹Mária pedig mind ezeket a beszédeket emlékezetében megtartotta, és gyakran forgatta szívében.

²⁰A pásztorok azután visszatértek, dicsőítvén és magasztalván az Istent mindenért, amit hallottak és láttak úgy, amint azt nékik az angyal megmondta.

²¹Nyolc nap múltával pedig körülmetélték a gyermeket, és a Jézus nevet adták néki, amint az angyal nevezte Őt még fogantatása előtt.

²²JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN; SIMEON ÉS ANNA Majd amikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, elvitték a gyermeket Jeruzsálembe, hogy (a templomban) bemutassák az Úrnak,

²³amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék (II. Mózes 13:2),

²⁴és hogy áldozatot mutassanak be aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiókát. (III. Mózes 12:6-8)

²⁵És ímé, élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember; az az ember igaz és istenfélő volt, s várta izráél megvigasztaltatását, és a Szentlélek volt ővele;

²⁶őneki a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy nem lát halált, csak ha már meglátta az Úrnak Krisztusát.

²⁷Azt az embert a Szentlélek arra indította, hogy menjen el a templomba akkor, amikor a gyermek Jézust a szülei odavitték, hogy azt tegyék vele, ami a törvény szerint szokás volt.

²⁸Akkor Simeon karjára vette a gyermeket, áldotta Istent, és így szólt:

²⁹Uram, mostan bocsátod el a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben;

³⁰mert látta az én szemem az idvességet,

³¹amelyet minden nép szemeláttára készítettél,

³²világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek izráélnek.

³³József pedig és a gyermek anyja csodálkoztak a gyermek felől mondottakon.

³⁴Simeon azután megáldotta őket, és így szólt Máriának Jézus anyjának: ímé, ez arra rendeltetett, hogy általa izráélben sokan elessenek, és sokan felkeljenek, és hogy isteni jel legyen, akinek sokan ellene mondanak,

³⁵és így sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek, és akkor a te lelkedet is áthatja majd az éles kard.

³⁶Volt ott egy prófétaasszony is, Anna a Phánuél leánya, Ásér néptörzséből; ő nagyon idős volt; hajadon korától fogva csak hét évig élt férjével;

³⁷azután özvegy maradt nyolcvannégy esztendős koráig. A templomból soha nem távozott el, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált Istennek éjjel és nappal.

³⁸Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott Istennek, és szólt a Gyermek felől mind azoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.

³⁹ És amikor (Jézus szülei) az Úr törvénye szerint mindent elvégeztek, visszatértek Galileába, az ő városukba Názárethbe.

⁴⁰ A kis gyermek pedig növekedett és erősödött megteljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt őrajta.

⁴¹A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN Jézus szülei esztendőnként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴²És amikor tizenkét esztendős lett, ismét fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint;

⁴³amikor pedig az ünnepnek vége volt és hazafelé indultak, a gyermek Jézus Jeruzsálemben maradt, de erről a szülei nem tudtak.

⁴⁴Azt gondolván pedig, hogy az úti társaságban van, egynapi járóföldet mentek, és csak akkor keresték Őt a rokonok és ismerősök közt.

⁴⁵Minthogy azonban nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott keresték.

⁴⁶Harmadnapon találták meg a templomban, amint a tanítómesterek közt ült, s hallgatta és kérdezgette őket;

⁴⁷és valamennyien akik Őt hallgatták, csodálkoztak értelmességén és feleletein.

⁴⁸Szülei megpillantván Őt, megdöbbentek, és az anyja így szólt néki: Fiam, miért tetted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal keresünk téged.

⁴⁹Ő pedig így felelt nékik: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nékem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?

⁵⁰Ők azonban nem értették a beszédet, amelyet nékik mondott.

⁵¹Azután hazament velük Názárethbe, és mindig engedelmes gyermekük volt. Az anyja azonban megőrizte szívében mind azokat a beszédeket.

⁵²És Jézus felnövekedvén, gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben.