Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 22 Bible Online

Lukacs 22 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 22

¹JÉZUS ELLENSÉGEI ÉS JÉZUS ÁRULÓJA (Mt 26:1-5; 26:14-16; Mk 14:1-2; 14:10-11; Jn 11:45-53) Közelgett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának, azaz húsvétnak mondanak.

²És a főpapok meg az írástudók igyekeztek útat-módot találni, hogyan öljék meg Jézust; féltek ugyanis a néptől.

³Akkor ment belé a Sátán Júdásba, akit Iskáriótésznek neveznek, és a tizenkettő közül való volt;

⁴ő elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogy Jézust miképpen juttassa kezükre.

⁵Azok örültek, és megegyeztek vele, hogy ezüst pénzt adnak néki.

⁶Ő beleegyezett és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kezükre juttassa Jézust.

⁷A HÚSVÉTI VACSORA (Mt 26:17-25; Mk 14:12-21; Jn 13:21-30) Amíg ezek történtek, elérkezett a kovásztalan kenyerek ünnepének napja; azon kellett leölni a húsvéti bárányt;

⁸azért Jézus elküldte Pétert és Jánost mondván: Menjetek el, készítsétek el nékünk a húsvéti bárányt, hogy azt megegyük.

⁹Ők pedig így szóltak néki: Mi a kívánságod, hol készítsük el?

¹⁰Ő azt mondta nékik: Figyeljetek ide; amikor beérkeztek a városba, szembejön majd veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy;

¹¹és mondjátok a ház gazdájának: Azt kérdezteti tőled a Mester, hol van az a szállás, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal együtt megehetem?

¹²Ő majd mutat néktek egy nagy, berendezett termet; ott készítsétek el.

¹³Akkor elmentek, és úgy találták, amint nékik mondta; és elkészítették a húsvéti bárányt.

¹⁴AZ ÚRVACSORA SZEREZTETÉSE (Mt 26:26-30; Mk 14:22-26; I. Kor 11:23-25) Amikor elérkezett a vacsora ideje, asztalhoz telepedett Jézus és vele együtt az apostolok.

¹⁵És így szólt nékik: Kívánva kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt még szenvedésem előtt veletek együtt megegyem;

¹⁶mert mondom néktek: Többé nem eszem azt veletek együtt, csak amikor az Isten országában ünnepeljük majd a húsvétot.

¹⁷És kezébe vett egy poharat, hálát adott és azt mondta: Vegyétek ezt, és részesüljetek benne,

¹⁸mert mondom néktek, hogy mostantól fogva többé nem iszom a szőlőtőke terméséből, csak amikor az Isten országa elérkezik.

¹⁹És kezébe vette a kenyeret, hálát adott, darabokra törte és adta nékik, és azt mondta: Az én testem ez, amely tiérettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

²⁰Vacsora után hasonlóképpen kezébe vette a poharat is, és azt mondta: E pohár amaz újszövetség az én vérem által, amely tiérettetek kiontatik.

²¹De íme, aki engemet elárul, annak keze az enyémmel együtt az asztalon van.

²²Az Ember Fia halálba megy ugyan, amint az elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki Őt elárulja.

²³Akkor kezdték egymástól kérdezgetni, vajon melyik lehet közülük az, aki arra készül, hogy azt megtegye.

²⁴JÉZUSNAK BÚCSÚZÁSAKOR MONDOTT TANÍTÁSAI Versengés is támadt köztük (későbben), hogy közülük ki tekinthető a legnagyobbnak.

²⁵Jézus azt mondta nékik: A pogányok királyai uralkodnak alattvalóikon; és akik hatalmaskodnak rajtuk, jótevőnek hívatják magukat.

²⁶Ti azonban ne cselekedjetek úgy, hanem aki köztetek a legnagyobb, úgy viselkedjék, mint a legifjabb, és a vezető, mint aki szolgál.

²⁷Mert melyik nagyobb, az-é, aki az asztalnál ül, vagy az ő szolgája? Bizonyosan az, aki az asztalnál ül. Én pedig olyan vagyok köztetek, mint a szolgátok.

²⁸Ti vagytok azok, akik megmaradtatok énvelem az én kísértéseimben;

²⁹és én királyságot adok néktek örökségül, amint nékem is adott az én Atyám,

³⁰hogy egyetek és igyatok majd az én asztalomnál, az én országomban, és királyi székben üljetek, ítélve izráél tizenkét nemzetségét.

³¹JÉZUS ELŐRE MEGMONDJA, HOGY ŐT PÉTER MEGTAGADJA (Mt 26:31-3;; Mk 14: 27-31; Jn 13:36-38) Simon, Simon, ímé a Sátán (Istentől) kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

³²de én imádkoztam érted, hogy ne fogyatkozzék el a te hited; te azért, ha majd (bűnbánattal) megtérsz (az Úrhoz), erősítsd a te atyádfiait.

³³Simon így felelt néki: Uram, teveled kész vagyok mind börtönbe, mind halálba menni.

³⁴Jézus így szólt: Mondom néked Péter, ma még meg sem szólal a kakas, te háromszor is eltagadod, hogy engem ismersz.

³⁵ERSZÉNY, TÁSKA ÉS KARD Jézus így szólt nékik: Amikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül, láttatok valamiben szükséget? Ők azt felelték: Semmiben sem.

³⁶Most azonban, - mondta tovább Jézus, - akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a táskáját, és akinek nincsen kardja, adja el felső ruháját, és vegyen kardot.

³⁷Mert mondom néktek: Még be kell teljesednie rajtam az írás ama szavának, hogy a gonosztevők közé számláltatott (Ésaiás 53:12); mert ami felőlem rendeltetett, immár beteljesedik.

³⁸Akkor azok így szóltak: Uram, van itt két kardunk. Ő azt mondta nékik: Az elég.

³⁹JÉZUS AZ OLAJFÁK HEGYÉN: FELKÉSZÜL A SZENVEDÉSEKRE (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42) Jézus kiment (a városból), és szokása szerint az Olajfák-hegyére ment; a tanítványok követték Őt.

⁴⁰És amikor arra a helyre érkezett, így szólt nékik: Imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.

⁴¹Azután mintegy kőhajításnyira eltávozott tőlük, és letérdelvén, így imádkozott:

⁴²Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.

⁴³És a mennyből egy angyal jelent meg néki, hogy erősítse Őt.

⁴⁴S aggódva és küszködve még buzgóbban imádkozott; és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

⁴⁵És azután, hogy imádkozott, fölkelt, tanítványaihoz ment, és úgy találta, hogy azok a szomorúságtól fáradtan aludtak.

⁴⁶Akkor így szólt nékik: Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe.

⁴⁷JÉZUST ELFOGJÁK (Mt 26:47-56; Mk 14:43-52; Jn 18:1-12) Még beszélt, amikor hozzájuk érkezett valami csőcselék, és egy a tizenkettő közül, akit Júdásnak hívtak; az Jézushoz közeledett, hogy Őt megcsókolja.

⁴⁸Ámde Jézus így szólt néki: Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?

⁴⁹A körülötte lévők pedig látván, mi következik, így szóltak néki: Uram, vágjuk őket fegyverrel?

⁵⁰És közülük egyvalaki rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.

⁵¹Jézus pedig megszólalt és azt mondta: Hagyjátok abba. Aztán megérintette a szolga fülét, és meggyógyította azt.

⁵²Jézus azután így szólt a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik odamentek, hogy Őt elfogják: Mint valami rablóra, úgy jöttetek reám fegyverekkel és botokkal.

⁵³Amikor naponként veletek voltam a templomban, nem vetettétek reám kezeteket: de ez a ti órátok, és a sötétség uralmának az ideje.

⁵⁴PÉTER MEGTAGADJA JÉZUST (Mt 26:57-58. 69-75; Mk 14:53-54. 66-72; Jn 18:12-18. 25-27) Azután megragadták Jézust, elvezették és bevezették a főpap házába. Péter pedig távolról követte Őt.

⁵⁵És amikor az udvar közepén tüzet gyújtottak, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.

⁵⁶Akkor meglátta őt egy szolgálóleány, hogy ott ül a tűznél, ránézett, és így szólt: Ez is Ővele volt.

⁵⁷Péter azonban tagadta, és azt mondta: Asszony, nem ismerem Őt.

⁵⁸Kevéssel azután másvalaki látta meg őt, és mondta: Te is azok közül való vagy. Péter azonban így szólt: Ember, nem vagyok.

⁵⁹És körülbelül egy óra múltával másvalaki ismét erősítgette: Ez is vele volt, mert szintén Galileából való.

⁶⁰Péter azonban azt mondta: Ember, nem értem, amit mondasz. És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt egy kakas.

⁶¹Akkor az Úr megfordult, rátekintett Péterre, és Péternek eszébe jutott az Úr szava, amint megmondta néki: Ma, még meg sem szólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.

⁶²És Péter kimenvén, keservesen sírt.

⁶³JÉZUST CSÚFOLJÁK ÉS A ZSIDÓ TÖRVÉNYSZÉK ELÉ VISZIK (Mt 26:59-68; Mk 14:55-65; Jn 18:19-24) És azok a férfiak, akik Jézust őrizték, csúfolták Őt és ütlegelték.

⁶⁴Azután bekötötték a szemét, és kérdezték: Prófétáld meg, ki az aki megütött téged?

⁶⁵És sok egyéb szidalmat szórtak rá.

⁶⁶Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és elvezették Őt a nagytanács elé,

⁶⁷és azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Ő így felelt nékik: Ha megmondom is néktek, nem fogtok nékem hinni;

⁶⁸ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.

⁶⁹Mostantól fogva azonban ott ül majd az Ember Fia az Istennek hatalmas jobbja felől.

⁷⁰Akkor mindnyájan azt kérdezték tőle: Úgy hát te az Isten Fia vagy? Ő azt mondta nékik: Ti mondjátok, az vagyok.

⁷¹Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szavait.