Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 24 Bible Online

Lukacs 24 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 24

¹JÉZUS FELTÁMADÁSA (Mt 28:1-10; Mk 16:1-8; Jn 20:1-10) A hét első napján (vasárnap) az asszonyok jókor reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített drágakeneteket.

²És úgy találták, hogy a kő a sírról elhengeríttetett.

³És amikor oda (bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Emiatt tanácstalanul álltak ott, és íme, két férfiú lépett hozzájuk ragyogó öltözetben;

⁵amikor pedig az asszonyok megrémülve mélyen meghajoltak, azok a férfiak így szóltak nékik: Miért keresitek az élőt a holtak közt?

⁶Emlékezzetek rá, hogy amikor még Galileában volt, miképpen szólt néktek az Ember Fiáról;

⁷azt mondta: Kell, hogy az Ember Fia a bűnös emberek kezébe adassék, megfeszíttessék, és harmadnap feltámadjon.

⁸És visszaemlékeztek az Ő szavaira.

⁹Azután visszatértek a sírtól a városba, és hírül adták mind ezt a tizenegynek és mind a többieknek.

¹⁰A magdalai Mária és Johanna, és Mária a Jakab anyja voltak azok az asszonyok; a velük lévő többi asszony is elbeszélte ezeket a dolgokat az apostoloknak.

¹¹De azok előtt úgy tűntek föl ezek a beszédek, mint valami mese; és nem hittek nékik.

¹²Péter azonban fölkelt, és a sírhoz futott; és oda betekintvén, ott csak a lenvászon kendőket látta; azután hazament, csodálkozván magában azon, ami történt.

¹³AZ EMMAUSZT TANÍTVÁNYOK (Mk 16:12-13) És íme, a tanítványok közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiomnyira (tizenegy és fél kilométernyire) volt, és amelynek neve Emmausz.

¹⁴Azokról a dolgokról beszélgettek egymással, amelyek történtek.

¹⁵És amíg ők így egymással beszélgettek, és meghányták-vetették a történteket, maga Jézus lépett hozzájuk, és együtt ment velük az úton.

¹⁶De látásuk akadályoztatott, hogy ne ismerjék meg Őt.

¹⁷Jézus azt kérdezte tőlük. Miről beszélgettek egymással itt útközben? Azok szomorúan megálltak.

¹⁸Az egyik, akinek neve Kleopász, megszólalt és így felelt néki: Te vagy az egyetlen, aki olyan idegen vagy Jeruzsálemben, hogy nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

¹⁹Jézus azt kérdezte tőlük: Mi történt? Azok azt mondták néki: Az, ami a názárethi Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas az Isten előtt és mindenütt a nép előtt,

²⁰és hogy a főpapok meg a mi főembereink mi módon ítélték Őt halálra, és feszítették meg;

²¹pedig mi azt reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja szabadítani izráélt; és már harmadnapja, hogy ezek történtek.

²²De néhány közülünk való asszony is zavarba ejtett minket; ők ugyanis jókor reggel a sírnál jártak,

²³és minthogy nem találták az Ő testét, visszatértek, és azt is mondták, hogy angyalok megjelenését látták, és azok azt mondták, hogy Jézus él.

²⁴A mieink közül is elmentek némelyek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, Őt magát azonban nem látták.

²⁵Akkor Jézus így szólt nékik: Ó ti balgatagok és restszívűek mind azoknak elhivésére, amiket a próféták mondtak.

²⁶Vajon nem ezeket kellett-é a Krisztusnak elszenvednie, és úgy bemennie az Ő dicsőségébe?

²⁷És elkezdve Mózestől és az összes prófétáktól megmagyarázta nékik mind azt, ami az írásban Őróla szól.

²⁸Már közelítettek ahhoz a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik, és a nap lehanyatlott. Bement azért, hogy velük maradjon.

³⁰És amikor velük együtt asztalhoz telepedett, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, darabokra törte, és úgy adta nékik.

³¹Akkor megnyílt a szemük, és felismerték Őt; Ő azonban eltűnt előlük.

³²Akkor azt mondták egymásnak: Vajon nem gerjedezett-é a szívünk, amikor beszélt nékünk az úton, és amikor magyarázta nékünk az írásokat?

³³És még abban az órában fölkeltek és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.

³⁴Azok azt mondták: Az Úr valóban feltámadt és megjelent Simonnak.

³⁵Akkor ők is elbeszélték az úton történteket, és azt, hogy miképpen ismerték fel Őt a kenyér megtöréséről.

³⁶JÉZUS MEGJELENIK AZ APOSTOLOKNAK (Mt 28:16-20; Mk 16:14-18; Jn 20:19-23; ACs 1:6-8; I. Kor 15:5) Amíg ők ezekről beszéltek, Jézus megállt köztük.

³⁷Ők megrémültek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

³⁸De Jézus így szólt nékik: Miért ijedtetek meg, és miért támadnak szívetekben kételkedő gondolatok?

³⁹Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy csakugyan én vagyok; tapintsatok meg, és bizonyosodjatok meg, hiszen a szellemnek nincsen húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van.

⁴⁰És amikor ezt mondta, megmutatta nékik kezét és lábát.

⁴¹Amikor pedig az öröm miatt még mindig nem hittek és csodálkoztak, így szólt nékik: Van itt valami ennivalótok?

⁴²Akkor adtak néki egy darab sült halat;

⁴³Ő kezébe vette, és szemük láttára megette.

⁴⁴Majd azt mondta nékik: Így teljesedtek be az én beszédeim, amelyeket néktek mondtam, amikor még veletek voltam, és azt mondtam, hogy be kell teljesedniők mind azoknak, amik felőlem meg vannak írva a Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban.

⁴⁵Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék meg az Írásokat,

⁴⁶és azt mondta nékik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halottak közül,

⁴⁷és az Ő nevében hirdettetnie kell a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden nép közt - Jeruzsálemtől elkezdve.

⁴⁸Néktek kell tanúbizonyságot tenni mind erről.

⁴⁹És ímé, elküldöm néktek Azt, akit az én Atyám ígért néktek; ti pedig maradjatok itt a városban addig, amíg mennyei erőben részesültök.

⁵⁰JÉZUS FELMENT A MENNYBE (Mk 16:19-20; ACs 1:9-11) Azután elvezette őket Béthániáig, fölemelte kezét és megáldotta őket,

⁵¹s azonközben, amíg áldotta őket, elvált tőlük.

⁵²Ők pedig nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,

⁵³és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.