Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 7 Bible Online

Lukacs 7 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 7

¹A KAPERNAUMI HÍVŐ POGÁNY SZÁZADOS (Mt 8:5-13; Jn 4:43-54) Jézus azután, hogy a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.

²Ott egy századosnak a szolgája, akit az ura nagyon megbecsült, beteg volt és már haldoklott.

³Minthogy pedig a százados hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és általuk kérte Őt, hogy menjen el, és mentse meg az ő szolgáját.

⁴Azok amint megérkeztek Jézushoz, buzgón kérték Őt, és azt mondták: Méltó arra, hogy kérését teljesítsed;

⁵mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette minékünk.

⁶Jézus el is ment velük. De amikor már nem messze volt a háztól, a százados eléje küldte barátait és azt üzente: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok érdemes arra, hogy hajlékomba jöjj;

⁷azért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak egy szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.

⁸Mert én is felsőbbség alá rendelt ember vagyok, és az én felsőbbségem alatt is szolgálnak katonák, és ha az egyiknek azt mondom: Menj el, el is megy; és a másiknak: Jöjj ide, ide is jön; és ha a szolgámnak így szólok: Tedd meg ezt, meg is teszi.

⁹Amikor Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott azon a századoson, és hátrafordulván az Őt követő 'sokasághoz így szólt: Mondom néktek, izráelben nem találtam ilyen nagy hitet.

¹⁰És amikor a küldöttek hazaérkeztek, a szolgát egészségben találták.

¹¹A NAINI IFJÚ FELTÁMASZTÁSA Azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai, meg nagy sokaság.

¹²Amikor a város kapujához közeledett, ímé, egy halottat vittek ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét; és a városból nagy sokaság kísérte őt.

¹³És amikor meglátta őt az Úr, megesett a szíve rajta, és így szólt néki: Ne sírj.

¹⁴És odamenvén megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megálltak, és Jézus azt mondta: Ifjú, néked mondom, kelj fel!

¹⁵Akkor a halott felült, és beszélni kezdett; és Jézus átadta őt az anyjának.

¹⁶És mind azokat félelem fogta el, és dicsőítették Istent mondván: Nagy próféta támadt miköztünk, és: Az Isten nagy kegyelemmel fordult az Ő népéhez.

¹⁷És elterjedt felőle ez a hír szerte Júdeában és a környéken mindenütt.

¹⁸KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE (Mt 11:2-6) Mind ezeket hírül vitték Jánosnak az ő tanítványai. Akkor János a tanítványai közül kettőt előszólított,

¹⁹elküldte őket az Úrhoz, és azt kérdezte: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?

²⁰Amikor azután azok a férfiak Jézushoz érkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket Tehozzád, és azt kérdezi: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?

²¹Jézus éppen abban az órában betegségből, csapásokból, gonosz lelkektől sok embert meggyógyított, és sok vaknak visszaadta látását.

²²És felelvén azt mondta nékik: Menjetek el, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: a vakok ismét látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangéliom;

²³és boldog az, aki nem kételkedik énbennem.

²⁴JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÁNOS MELLETT (Mt 11:7-19) Azután, hogy János követei elmentek, Jézus a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni: Miért mentetek ki a pusztaságba? Hogy szélingatta nádszálat lássatok?

²⁵Vagy miért mentetek ki? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme, akik pompásan ruházkodnak, és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban találhatók.

²⁶Végül is miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Bizony mondom néktek: Prófétánál is nagyobbat láttatok.

²⁷Ő az, akiről meg van írva: Imé, elküldöm az én követemet teelőtted, és ő majd elkészíti előtted a te utadat. (Malakiás 3:1)

²⁸Mondom néktek: Jánosnál senki sem nagyobb az asszonytól születettek közt; de az Isten országában a legkisebb nagyobb, mint ő.

²⁹És amikor ezt hallotta mind a nép és a vámszedők, elismerték, hogy Istennek ez a rendelése (azaz János keresztsége) igaz, és megkeresztelkedtek a János keresztségével;

³⁰a farizeusok ellenben és a törvénytudók elvetették Istennek rájuk vonatkozó kegyelmes akaratát, és nem keresztelkedtek meg János által.

³¹Majd így szólt az Úr: Kihez hasonlítsam hát ennek a nemzedéknek embereit, és kihez hasonlók?

³²Hasonlók a piacon ülő (és ott játszó) gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk néktek, és mégsem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és mégsem sírtatok.

³³(Éppen olyan ez a nemzedék.) Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok róla: Ördög van benne.

³⁴Eljött az Ember Fia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok róla: Ímé, nagy étű és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.

³⁵És mégis, az isteni bölcsesség minden ő gyermeke (elfogadója) által helyesnek bizonyult.

³⁶JÉZUS A BŰNÖS NŐ BŰNEIT MEGBOCSÁTJA Jézust arra kérte egyszer egy farizeus, hogy étkezzék őnála; bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

³⁷És ímé, volt abban a városban egy bűnös asszony. Az megtudván hogy Jézus a farizeus házában van mint vendég, magával vitt egy alabástrom-palack olajat,

³⁸és megállt hátul az Ő lábánál sírva, és könnyeivel öntözni kezdte az Ő lábát, s hajával törölgette, és csókolgatta, és megkente a drága olajjal.

³⁹Amikor ezt meglátta a farizeus, aki Jézust meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki Őt érinti; mert ez egy bűnös asszony.

⁴⁰Akkor Jézus megszólalván azt mondta néki: Simon, valami mondanivalóm van néked. Az így szólt: Mester, mondjad.

⁴¹Jézus így beszélt tovább: Egy hitelezőnek két adósa volt; az egyik ötszáz dénárral tartozott néki, a másik pedig ötvennel.

⁴²Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük tehát melyik szereti őt inkább?

⁴³Simon így felelt: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus így szólt: Helyesen ítéltél.

⁴⁴Majd az asszonyhoz fordulván, azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet az én lábam megmosására nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

⁴⁵Te nem csókoltál meg engem, ez pedig azóta, hogy bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábamat.

⁴⁶Az én fejemet nem kented meg olajjal, ez pedig drága kenettel megkente a lábamat.

⁴⁷Azért azt mondom néked: Az ő nagy szeretete mutatja, hogy sok bűne bocsáttatott meg; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

⁴⁸Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.

⁴⁹És akik Ővele együtt telepedtek az asztalhoz, így kezdtek magukban tanakodni: Kicsoda ez, hogy még bűnöket is megbocsát?

⁵⁰Ő azonban így szólt az asszonynak: A hited mentett meg téged; eredj el békességgel.