Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 8 Bible Online

Lukacs 8 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 8

¹JÉZUSRÓL ÉS TANÍTVÁNYAIRÓL GONDOSKODÓ ASSZONYOK Azután történt, hogy Jézus városról városra és faluról falura járt, prédikálván és hirdetvén az Istennek országáról szóló örvendetes üzenetet; vele volt a tizenkettő is,

²meg néhány asszony, akiket (egykor) gonosz lelkektől megszabadított, és betegségekből meggyógyított, éspedig: Mária, akit magdalainak hívnak, akiből hét ördög ment ki,

³és Johanna, Khuzának Héródész (Ántipász) tiszttartójának felesége, meg Zsuzsanna és sok más asszony. Ők a saját vagyonukból gondoskodtak Jézusról és a tanítványairól.

⁴PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL (Mt 13:1-9; Mk 4:1-9) Egyszer amikor nagy sokaság gyűlt egybe, és az embere minden városból Jézushoz mentek, egy példázatot mondott

⁵Egy magvető kiment, hogy elvesse a gabonáját. És amikot vetett, némelyik mag az útra esett, és azt eltaposták, s az égi madarak megették.

⁶Némelyik mag köves földbe esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

⁷Némelyik mag a tüskebokorba esett, és minthogy a tüskebokor vele együtt növekedett, megfojtotta azt.

⁸Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnőtt, százszoros termést hozott. Ezeket mondván, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!

⁹A PÉLDÁZAT CÉLJA (Mt 13:10-17; Mk 4:10-12) A tanítványai megkérdezték tőle: Mit jelent ez a példázat?

¹⁰Ő azt mondta nékik: Tinéktek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, egyebeknek azonban példázatokban szólok, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek.

¹¹A PÉLDÁZAT ÉRTELME (Mt 13:18-25; Mk 4:13-20) A példázat értelme pedig ez: a mag az Isten igéje.

¹²Útra hullott a mag azokban, akik meghallják az igét, de azután eljön az ördög, és elragadja azt a szívükből, hogy hivőkké ne legyenek és ne üdvözüljenek.

¹³Köves földbe esett a mag azokban, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük; egy ideig ugyan hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

¹⁴És amelyik tüskebokorba esett, az azokat jelenti, akik meghallották ugyan az igét, de elmentek, és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei elfojtják bennük az ige növekedését, és termésük nem érik meg.

¹⁵Amelyik pedig jó földbe esett, az azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és állhatatossággal meghozzák termésüket.

¹⁶MI MÓDON LÁT, ISMER MEG ÉS HALLGAT A TANÍTVÁNY? (Mk 4:21-25) Aki lámpást gyújt, nem fedi be azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem inkább lámpatartóra teszi, hogy a belépők lássák a világosságot.

¹⁷Mert nincsen olyan titok, amely nem lesz nyilvánvalóvá, és nincsen olyan rejtett dolog, amely nem tudódik ki, és nem jut nyilvánosságra.

¹⁸Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok (az Isten igéjét); mert akinek van (fogékonysága, képessége), annak még ád majd az Isten (megértést az ige felfogására); de akinek nincs, attól még azt is elveszi, amiről azt véli, hogy sajátjaként bírja.

¹⁹JÉZUSNAK IGAZI CSALÁDJA: AZ EVANGÉLIUM HALLGATÓI ÉS CSELEKVŐI (Mt 12:46-50; Mk 3:31-35)<TsS> Egyszer odamentek Jézushoz az anyja és a testvérei, de az Őt körülvevő sokaság miatt nem tudtak hozzájutni.

²⁰Azonban tudtára adták néki: Anyád és testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.

²¹Ő pedig azt mondta nékik: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik.

²²JÉZUS PARANCSOL A VIHARNAK ÉS A HULLÁMOKNAK (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41) Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak.

²³Útközben azonban elaludt. A tóra pedig szélvész csapott le, és a hajó kezdett vízzel megtelni; és veszedelemben forogtak.

²⁴Akkor odamenvén hozzá, fölkeltették Őt, és azt mondták néki: Mester, Mester elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat; azok elültek, és szélcsend lett.

²⁵És így szólt nékik: Hol van a ti hitetek? Ők azonban féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok engedelmeskednek néki?

²⁶JÉZUS GYŐZELME A GERASZAI ÖRDÖNGÖSÖN (Mt 8:28-34; Mk 5:1-20) És áteveztek a geraszaiak földjére, amely Galileával szemben van.

²⁷És amikor kiment a szárazföldre, találkozott vele egy a városból jövő ember, akiben ördögök voltak, és hosszú idő óta nem vett magára ruhát, sem valamely házban nem maradt meg, hanem a sírboltokban lakott.

²⁸Amikor az meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és fennhangon így szólt: Mit akarsz velem Jézus, a legmagasságosabb Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.

²⁹Jézus ugyanis meg akarta parancsolni annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből. Mert már régóta magával ragadta azt, úgy hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztaságba űzte.

³⁰Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Légió, felelte az, mert sok ördög ment belé.

³¹Akkor az ördögök arra kérték Jézust, ne parancsolja meg nékik azt, hogy a pokolba menjenek.

³²Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegyen legelészett; az ördögök azért arra kérték Jézust, engedje meg nékik, hogy azokba a disznókba menjenek. És megengedte nékik.

³³És az ördögök kimentek az emberből, belementek a disznókba, a disznónyáj pedig a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.

³⁴A pásztorok pedig, amikor meglátták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül adták a történteket a városokban és a falvakban.

³⁵Akkor kimentek az emberek, hogy lássák, mi történt; és amikor Jézushoz érkeztek, ott találták azt az embert, akiből az ördögöket kiűzte; Jézus lábánál ült, fel volt öltözve, és eszén volt; és megfélemlettek.

³⁶A szemtanúk akik maguk látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös, elbeszélték azt nékik.

³⁷És a geraszai vidéknek valamennyi lakosa kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő hajóra szállt, és visszafelé indult.

³⁸Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte Őt, hogy Ővele maradhasson; Jézus azonban elbocsátotta őt, mondván:

³⁹Eredj haza, és beszéld el mind azt, amit veled tett az Isten. Az ember elment, és hirdette a városban mindenütt, amit Jézus tett ővele.

⁴⁰JAIRUS LEÁNYÁNAK FELTÁMASZTÁSA; AZ ASSZONY, AKI JÉZUS RUHÁJÁT MEGÉRINTETTE (Mt 9:18-26; Mk 5:21-43) Amikor Jézus visszatért, a nép szívesen fogadta Őt, mert mindnyájan várták.

⁴¹És íme, odament egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt; Jézus lába elé borult, és úgy kérte Őt, hogy menjen el az ő házába,

⁴²mert volt néki egy körülbelül tizenkét esztendős egyetlen leánya, és az haldoklott. Amikor Jézus oda ment, a sokaság szorongatta Őt.

⁴³Volt ott (a sokaságban) egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, és akit senki sem tudott meggyógyítani.

⁴⁴Az hátulról hozzá ment, megérintette az Ő ruhájának bojtját, és azonnal elállt a vérzése.

⁴⁵Akkor Jézus azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Minthogy pedig mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.

⁴⁶De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, éreztem ugyanis, hogy isteni erő áradt ki belőlem.

⁴⁷Az asszony mivel látta, hogy nem maradt titokban, reszketve odament, elébe borult, és a nagy sokaság színe előtt elmondta néki, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meggyógyult.

⁴⁸Jézus így szólt néki: Leányom, a hited által gyógyultál meg; eredj el békességgel.

⁴⁹Még beszélt, amikor odaérkezett valaki a zsinagógai előljáró házából, és azt mondta Jairusnak: Meghalt a leányod; ne fáraszd tovább a Mestert.

⁵⁰Jézus amikor ezt hallotta, így szólt az atyának: Ne félj, csak higgy, ő élni fog.

⁵¹Amikor azután bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy vele együtt bemenjen, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a leány atyjának és anyjának.

⁵²Mindenki sírt, és gyászolta a leányt. Jézus azonban azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem alszik.

⁵³És kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

⁵⁴Jézus megfogta a leány kezét, és így szólította: Leányom, kelj fel.

⁵⁵És visszatért annak a lelke, és azonnal felkelt; Jézus megparancsolta, hogy adjanak néki enni.

⁵⁶A leány szülei elcsodálkoztak, Jézus pedig meghagyta, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt.