Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Lukacs 9 Bible Online

Lukacs 9 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Lukacs 9

¹JÉZUS FELHATALMAZZA ÉS ELKÜLDI A TIZENKÉT APOSTOLT (Mt 10:5-15; Mk 6:7-13) Jézus az után, hogy összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nékik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.

²És elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák a betegeket.

³Majd azt mondta nékik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se ezüst pénzt, se két alsó ruhát.

⁴Ha valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnan menjetek tovább.

⁵Akik pedig nem fogadnak be titeket, az ő figyelmeztetésükre rázzátok le lábatokról a port, amikor kimentek abból a városból.

⁶El is mentek, és bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyították a betegeket.

⁷HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ KÉRDEZÖSKÖDÉSE JÉZUS FELŐL (Mt 14:1-2; Mk 6:14-29) Héródész (Ántipász) pedig, a negyedes fejedelem meghallotta mind azt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,

⁸mások pedig, hogy Illés jelent meg, ismét mások, hogy a régebbi próféták közül támadt fel valamelyik.

⁹Héródész így szólt: Jánost én lefejeztettem; de kicsoda ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És látni kívánta Jézust.

¹⁰AZ APOSTOLOK VISSZATÉRÉSE; AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Mk 6:30-44; Jn 6:1-14) Amikor aztán az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mind azt, amit cselekedtek. Akkor maga mellé vette őket, és elment csupán ővelük egy Béthszaida nevű városba.

¹¹Amikor azonban a sokaság azt megtudta, követte Őt; Ő magához fogadta azokat, és beszélt nékik az Isten országáról. A gyógyításra szorulókat pedig meggyógyította.

¹²A nap már hanyatlani kezdett, amikor a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a körüllévő falvakba és tanyákra, hogy szállást és eledelt keressenek maguknak, mert itt lakatlan helyen vagyunk.

¹³Ő azonban azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni. De ők így feleltek: Nincsen nékünk több, mint öt kenyerünk és két halunk, - csak úgy lesz több, ha elmegyünk, és eledelt vásárolunk ennek a nagy sokaságnak.

¹⁴Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus akkor így szólt tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként.

¹⁵Úgy is cselekedtek, és valamennyiüket leültették.

¹⁶Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és darabokra törte azokat, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.

¹⁷Akkor valamennyien ettek és jóllaktak; azután felszedték a megmaradt darabokat, és tizenkét kosár telt meg.

¹⁸PÉTER VALLÁST TESZ JÉZUS MESSIÁS-VOLTÁRÓL (Mt 16:13-19; Mk 8:27-29) Történt egyszer, hogy amikor Jézus egymagában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Mit mond a sokaság, hogy én ki vagyok?

¹⁹Ők így feleltek: Némelyek azt mondják, hogy te Keresztelő János vagy, mások meg azt, hogy Illés, ismét mások azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

²⁰Akkor így szólt nékik: De ti mit mondotok, hogy én ki vagyok? Péter így felelt: Te az Isten Krisztusa vagy.

²¹Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy erről senkinek se beszéljenek.

²²JÉZUS ELŐSZÖR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 16:20-28; Mk 8:30-9:1) Aztán azt mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie és elvettetnie a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon fel kell támadnia.

²³HA VALAKI ÉN UTÁNAM AKAR JÖNNI, VEGYE FEL A KERESZTJÉT MINDENNAP (Mt 16:24-28; Mk 8:34-9:1) Azután így szólt mindnyájuknak: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.

²⁴Mert aki (azzal, hogy nem mer engemet követni), meg akarja tartani az ő (földi) életét, elveszti (mennyei) életét; aki pedig (a kereszthordozó úton) elveszti az ő (földi) életét énérettem, megtartja (mennyei) életét. (Mt 16:25; Mk 8:35)

²⁵Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri, magát pedig elveszti, vagy kárt szenved?

²⁶Mert aki szégyell engemet és az enyéimet, azt az Ember Fia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷Bizony mondom néktek, hogy az itt állók közül vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, csak akkor, ha már meglátták az Isten országát.

²⁸JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE (Mt 17:1-8; Mk 9:2-8) E beszédek után mintegy nyolc nappal történt, hogy Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost, Jakabot, és fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.

²⁹És amikor imádkozott, arculata elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.

³⁰És íme, két férfiú beszélt Ővele, azok Mózes és Illés voltak;

³¹ők dicsőségben (megdicsőülten) megjelentek, és az Ő haláláról szóltak, amelyet Jeruzsálemben kell elszenvednie.

³²Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom; de fölébredtek, és meglátták az Ő dicsőségét, és a vele ott álló két férfiút.

³³És történt, hogy amikor azok elváltak Őtőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó minékünk itt lennünk, csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; - nem tudván, hogy mit beszél.

³⁴És amikor ezeket mondta, felhő támadt, és körülvette őket; ők pedig megijedtek, amikor a felhőbe kerültek.

³⁵És a felhőből szó hangzott, amely azt mondta: Ez az én Fiam, az én választottam, Őreá hallgassatok.

³⁶És amikor a szó elhangzott, már csak magát Jézust látták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban nem mondtak el senkinek semmit abból, amit láttak.

³⁷AZ EPILEPTIKUS FIÚ MEGGYÓGYÍTÁSA (Mt 17:14-18; Mk 9:14-27) Másnap történt, hogy amikor a hegyről lementek, sok nép ment Jézus elé.

³⁸És a sokaságból egy ember így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem.

³⁹És íme, valamely gonosz lélek gyakran megragadja őt, és akkor hirtelen felkiált, majd a lélek ide-oda rángatja őt, úgyhogy tajtékzik; és nehezen távozik el tőle, s agyonkínozza őt.

⁴⁰Kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták.

⁴¹Jézus így felelt: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség! Meddig kell még veletek lennem, és titeket elszenvednem? Vezesd ide a fiadat.

⁴²És amíg a fiú odament, az ördög aközben is a földhöz verte őt, és ide-oda rángatta; Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan lelket, s meggyógyította a gyermeket, és úgy adta őt vissza az atyjának.

⁴³Akkor valamennyien elálmélkodtak az Istennek mindenható erején. Amikor pedig valamennyien elcsodálkoztak mind azon, amit Jézus cselekedett, Ő így szólt tanítványainak:

⁴⁴JÉZUS MÁSODSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 17:22-23; Mk 9:30-32) Vegyétek fületekbe ezeket a szavakat: az Ember Fia az emberek kezébe adatik majd.

⁴⁵Ők azonban nem értették ezt a beszédet; el volt rejtve előttük, hogy ne tudják megérteni; és féltek attól, hogy Őt e beszéd értelme felől megkérdezzék.

⁴⁶A TANÍTVÁNYOK BECSVÁGYA ÉS SZŰKKEBLÜSÉGE (Mt 18:1-5; Mk 9:33-40) Egyszer az a gondolat foglalkoztatta őket, hogy közülük ki a legnagyobb.

⁴⁷Jézus mivel látta szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

⁴⁸és így szólt nékik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket a reám való hivatkozással, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött; mert aki legkisebb mindnyájatok közt, - az a legnagyobb.

⁴⁹Akkor János kezdett beszélni, és így szólt: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, és megtiltottuk néki, mert nem követ téged mivelünk együtt.

⁵⁰Jézus azonban így szólt néki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.

⁵¹JÉZUS SAMÁRIÁN ÁT JERUZSÁLEMBE INDUL Amikor pedig elközelgett Jézus mennybe való felemeltetésének ideje, és eltökélte, hogy elmegy Jeruzsálembe,

⁵²követeket küldött maga előtt. Azok útnak indulván, bementek egy samáriai faluba, hogy néki szállást keressenek;

⁵³de ott nem fogadták be Őt, mert tudták, hogy Jeruzsálembe szándékozik menni.

⁵⁴Amikor a tanítványok, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, kívánod-é, hogy azt mondjuk, szálljon alá tűz az égből, és eméssze meg őket?

⁵⁵De Jézus feléjük fordult, és megdorgálta őket.

⁵⁶És elmentek egy másik faluba.

⁵⁷ISTEN ORSZÁGA MUNKÁSAINAK ELSZÁNT VISELKEDÉSE (Mt 8:19-22) Amint mentek az úton, valaki így szólt Jézusnak: Követlek téged, akárhová mégy.

⁵⁸Jézust azt felelte: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincsen helye, ahol fejét lehajtsa.

⁵⁹Egy másvalakinek pedig így szólt: Kövess engem. De az így felelt: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat.

⁶⁰Jézus azt mondta néki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát.

⁶¹Másvalaki meg azt mondta: Követlek téged Uram, de engedd meg nékem, hogy előbb búcsút vegyek a házam népétől.

⁶²Jézus így felelt néki: Senki sem alkalmas az Isten országára, aki az ekét megfogta, és azután mégis hátratekint.