Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Janos 12 Bible Online

Janos 12 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Janos 12

¹JÉZUS MEGKENETÉSE BÉTHÁNIÁBAN (Mt 26:6-13; Mk 14:3-9) Jézus hat nappal a húsvét ünnepe előtt elment Béthániába, ahol Lázár élt, akit Jézus feltámasztott a halálból.

²Ott vacsorát készítettek Őnéki, és azon Márta szolgált fel; az asztalnál a Jézussal együtt ülők közt az egyik volt Lázár;

³akkor Mária elővett egy font (=327,45 gramm) igazi nárdusból készült drága olajat és azzal megkente Jézus lábát, és hajával megtörölte; és a nárdus-olaj illatával megtelt a ház.

⁴ Akkor az egyik tanítványa, Iskáriótész Júdás, - aki az Ő árulójává lett, - így szólt:

⁵Miért nem adták el ezt a nárdus-olajat háromszáz dénáron, és az árát miért nem adták a szegényeknek (egy dénár értéke kb. 80 fillér).

⁶Ezt pedig nem azért mondta, mert gondja volt a szegényekre, hanem azért, mert tolvaj volt, és a tanítványok pénzestáskája nála volt, és amit abba tettek, ellopkodta.

⁷Jézus így szólt: Hagyd őt nyugton, hogy az én temetésem napjára őrizze meg azt;

⁸mert szegények mindenkor vannak veletek, de én nem vagyok mindenkor veletek.

⁹A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek nem csak azért, hogy Őt lássák, hanem hogy láthassák Lázárt is, akit a halálból feltámasztott.

¹⁰A főpapok pedig arról tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik,

¹¹mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és miatta hittek Jézusban.

¹²JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE (Mt 21:1-11; Mk 11:1-11; Lk 19:28-40) Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre érkezett, mivel azt hallotta, hogy Jézus elmegy Jeruzsálembe,

¹³pálmaágakat vett kezébe (s a városból) kiment elébe, és így kiáltott: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Ő az izráél királya!

¹⁴Jézus pedig egy szamarat találván, arra ráült, és így teljesedett be az írás:

¹⁵Ne félj Sionnak leánya; ímé, a te királyod jön szamárcsikó hátán. (Zakariás 9:9)

¹⁶E szavaknak jelentését tanítványai eleinte nem értették meg, hanem csak amikor Jézus megdicsőült, akkor emlékeztek rá, hogy ezek Őfelőle írattak meg, és emlékeztek az Ővele történtekre is.

¹⁷A sokaság, amely Ővele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, arról az égi csodajelről tanúbizonyságot tett.

¹⁸Azért ment hát elébe a Jeruzsálemben összesereglett sokaság, mert hallotta, hogy Ő azt az égi csodajelet tette.

¹⁹A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmire sem mentek; íme, a világ Őt követi.

²⁰A GÖRÖGÖK LÁTNI KÍVÁNJÁK JÉZUST Néhány hellén is volt azok közt, akik fölmentek Jeruzsálembe, hogy az ünnepen (a templomban) imádkozzanak.

²¹Azok odamentek a galileai Béthszaidából való Fülöphöz és kérték őt: Uram, szeretnénk Jézust látni.

²²Fülöp elment Andráshoz, és ezt megmondta néki; András és Fülöp azután együtt mentek Jézushoz, és szóltak néki.

²³Jézus így felelt nékik: Elérkezett az óra, hogy megdicsőíttessék az Ember Fia.

²⁴Bizony, bizony mondom néktek: Ha a gabonamag nem esik a földbe és nem hal el, csak egy szem gabonamag marad; ha azonban elhal, gazdag aratást hoz.

²⁵Az az ember, aki szereti (dédelgeti) a maga (földi) életét: elveszett ember, és aki ezen a világon gyűlöli (kevésre becsüli) a maga (földi) életét, megtartja (mennyei) életét. (Mt 19:39; 16:25; Mk 8:35; Lk 9:24; 17:33)

²⁶Ha nékem szolgál valaki, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nékem így szolgál, megbecsüli őt az Atya.

²⁷JÉZUS HALÁLÁNAK MISZTÉRIUMA Most az én lelkem megrendült, és azért mit mondjak? Azt, hogy: Atyám, ments meg engemet ettől az órától? Nem! Mert éppen azért jöttem, hogy ezt az órát (a halált) vállaljam.

²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Akkor egy hang hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem.

²⁹A sokaság, amely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött; mások azt állították, hogy angyal beszélt vele.

³⁰Jézus akkor azt mondta: Nem énérettem hangzott el ez az égi hang, hanem tiérettetek.

³¹Most van az ideje e világ megítéltetésének; most vettetik ki e világból e világnak fejedelme;

³²és én ha fölemeltetem e földről, mindenkit magamhoz vonok.

³³Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

³⁴A sokaság így felelt néki: Mi azt tanultuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké élni fog; hogyan mondhatod azért te, hogy az Ember Fiának föl kell emeltetnie? Kicsoda hát ez az Ember Fia?

³⁵Jézus így felelt nékik: A világosság még köztetek van, de már csak egy kevés ideig. Járjatok azért a világosságban addig, amíg a világosság veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

³⁶Amíg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, és elmenvén, elrejtőzött előlük.

³⁷A NÉP KEMÉNYSZÍVŰSÉGÉNEK JELLEMZÉSE ÉS KÁRHOZTATÁSA Jézus jóllehet olyan sok égi jelet tett szemük láttára, mégsem hittek Őbenne,

³⁸hogy beteljesedjék Ésaiás prófétának ama beszéde, amelyet így mondott: Uram, ki lett hívővé a mi tanításunk által, és az Úrnak karja kinek jelentetett ki? (Ésaiás 53:1)

³⁹Azért nem tudtak hinni, mert amint szintén Ésaiás mondta:

⁴⁰Isten megvakította a szemüket és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, hogy ne térhessenek meg hozzám, és ne gyógyíthassam meg őket. (Ésaiás 6:9-10)

⁴¹Ezeket mondta Ésaiás, mert látta Jézus dicsőségét, és szólt őfelőle.

⁴²Mindazonáltal a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ne zárják ki őket.

⁴³Mert jobban szerették az emberektől nyert dicséretet (megbecsülést), mint az Istentől nyert dicséretet (helyeslő jóváhagyást).

⁴⁴JÉZUS BESZÉDE BÍRÁNK LESZ A VÉGSŐ NAPON Jézus hangosan kiáltott, és ezt mondta: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engemet küldött.

⁴⁵És aki lát engemet, azt látja, aki engemet küldött.

⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy ne maradjon a sötétségben senki, aki énbennem hisz.

⁴⁷Ha pedig valaki hallja az én szavaimat, de nem tartja meg, én nem leszek annak bírájává; mert nem azért jöttem, hogy a világ felett kárhoztató ítéletet mondjak, hanem hogy üdvözítsem a világot.

⁴⁸Aki megvet engemet, és nem fogadja el az én szavaimat, megvan annak a maga bírája: a beszéd, amelyet szóltam, az lesz majd a bírája a végső napon.

⁴⁹Mert én nem a magam lelkének indításából beszéltem, hanem az Atya, aki engemet küldött, Ő parancsolta meg nékem, hogy mit mondjak és miként beszéljek.

⁵⁰És tudom, hogy az Ő parancsolata örökéletre vezet. Amit tehát én beszélek, úgy beszélem, amint nékem az Atya mondta.