Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Janos 4 Bible Online

Janos 4 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Janos 4

¹JÉZUS ÉS A SAMÁRIAI ASSZONY A farizeusok úgy hallották, hogy: „Jézusnak több a tanítványa és többet keresztel meg, mint János; -

²bár maga Jézus nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. -

³Jézus amint értesült arról (hogy Őfelőle milyen hírek terjengenék), elhagyta Júdeát, és ismét elment Galileába.

⁴Samárián kellett átmennie.

⁵így jutott el Samária egy bizonyos Szükhár nevű városának közelébe, nem messze attól a telektől, amelyet Jákob ajándékozott fiának Józsefnek;

⁶ott volt a Jákob kútja. Jézus, mivel a hosszas gyaloglástól elfáradt, azon módon leült a kút mellett; körülbelül hat (déli tizenkét) óra volt.

⁷Akkor ment oda egy samáriai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus így szólt néki: Adj innom.

⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.

⁹A samáriai asszony így felelt Jézusnak: Hogy-hogy, te zsidó létedre inni kérsz tőlem, holott én samáriai asszony vagyok? A zsidók ugyanis nem tartanak jó szomszédságot a samáriaiakkal.

¹⁰Jézus azt mondta néki: Ha te ismernéd az Istennek ajándékát, és ha te tudnád, hogy ki az, aki azt mondja néked „adj innom", akkor te kértél volna Őtőle inni, és Ő élő vizet adott volna néked.

¹¹Az asszony azt mondta néki: Uram, vödröd sincs és a kút mély; honnan veszed hát az élő vizet?

¹²Tán csak nem vagy te nagyobb a mi atyánknál Jákóbnál, aki ezt a kutat adta minékünk, s ebből ivott őmaga és a fiai, és az ő nyájai?

¹³Jézus így felelt néki: Mindenki, aki ennek a kútnak vizéből iszik, ismét meg fog szomjúhozni,

¹⁴aki azonban abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké nem fog megszomjazni, hanem az a víz, amelyet én adok néki, őbenne örökéletet adó élő forrásvízzé lesz.

¹⁵Az asszony így szólt néki: Uram, add nékem azt a vizet, hogy többé ne szomjazzam meg, és ne járjak ide vizet meríteni.

¹⁶Jézus azt mondta néki: Menj el, hívd a férjedet, és (vele együtt) jöjj ide ismét.

¹⁷Az asszony így felelt: Nincsen férjem. Monda néki Jézus: Jól mondtad: Férjem nincsen;

¹⁸ugyanis Őt férjed volt, és akivel most együtt élsz, az nem férjed; ezt igazán mondtad.

¹⁹Az asszony így szólt néki: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Mondd meg hát, mi az igaz.)

²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak. Ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.

²¹Jézus így szólt néki: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen és nem Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát.

²²Ti samáriaiak azt imádjátok, akit nem ismertek; mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség szerzője a zsidók közül származik;

²³de eljön az óra, és mármost itt van, amikor az igazi imádók lélekben (mint a Szentlélek vezetése alatt élők) és igazságban (az evangéliummal egyértelműen) imádják az Atyát; mert az Atya is olyanokat kíván imádóiul.

²⁴Az Isten lélek; azért akik Őt imádják, kell, hogy lélekben és igazságban imádják.

²⁵Az asszony így szólt néki: Tudom, hogy a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, eljön; és amikor Ő eljön, mindenre megtanít minket.

²⁶Jézus azt mondta néki: Én vagyok az, Én, aki veled beszélek.

²⁷Közben megérkeztek a tanítványai és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget. Mindazonáltal egyik sem mondta: Mit kívánsz tőle?, vagy: Miért beszélgetsz vele?

²⁸Az asszony akkor otthagyta a vizeskorsóját, visszasietett a városba, és így szólt az embereknek:

²⁹Jertek, lássatok egy embert, aki nékem megmondott mindent, amit cselekedtem; tán csak nem Ő a Krisztus?

³⁰Kimentek azért a városból és odamentek Jézushoz.

³¹Azonközben kérték Őt tanítványai: Mester, egyél.

³²De Ő azt mondta nékik: Van eledelem, hogy egyem, amelyet ti nem ismertek.

³³Tanítványai azért így szóltak egymásnak: Tán csak nem hozott néki valaki ennivalót?

³⁴Jézus így szólt nékik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, és az, hogy elvégezzem azt a munkát, amelyet reám bízott.

³⁵Nemde ti mondjátok azt, hogy: Az aratás négy hónap múltával érkezik el? De én azt mondom néktek: Tekintsetek szét, és lássátok meg a szántóföldeket, hogy már most fehérek (érettek) az aratásra.

³⁶Az arató már most megkapja jutalmát, és termést gyűjt az örökéletre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.

³⁷Mert ebben az esetben igaz az a mondás, hogy: Más a magvető és más az arató.

³⁸Én küldtelek titeket, hogy arassatok ott, ahol ti előbb nem fáradtatok; mások fáradtak, és ti aratjátok az ő fáradságos munkájuknak gyümölcsét.

³⁹Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan lettek Jézusban hívőkké annak az asszonynak beszéde által, aki tanúbizonyságot tett Őróla, mondván: Mindent elmondott nékem, amit cselekedtem.

⁴⁰Amint azután a samáriaiak Jézushoz érkeztek, nagyon kérték Őt, hogy maradjon náluk; ott is maradt két napig;

⁴¹és az Ő beszéde által sokkal többen lettek hívőkké;

⁴²mondogatták is az asszonynak: Most már nem a te beszéded által hiszünk, hanem azért, mert mimagunk hallottuk Őt, és mert mimagunk tudjuk, hogy ez a Jézus valóban a világ Idvezítője.

⁴³JÉZUS A KIRÁLYI TISZTVISELŐ FIÁT MEGGYÓGYÍTJA (Mt 8:5-13; Lk 7:1-10) Két nap múltával Jézus elment Samáriából Galileába,

⁴⁴jóllehet Őmaga tett bizonyságot arról, hogy a prófétát nem becsülik meg a maga hazájában.

⁴⁵Amikor aztán megérkezett Galileába, a galileaiak mégis befogadták Őt, mert látták mind azt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett; ugyanis akkor ők is elmentek az ünnepre.

⁴⁶Azután ismét elment a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. A közeli Kapernaumban élt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.

⁴⁷Amikor az a tisztviselő meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kérte Őt, hogy menjen el Kapernaumba és gyógyítsa meg az ő fiát; mert az már haldoklott.

⁴⁸Jézus így szólt néki: Ha égi jeleket és csodákat nem láttok, semmiképpen sem hisztek.

⁴⁹A királyi tisztviselő így felelt: Uram, jöjj el mégis, még a kisfiam elhunyta előtt.

⁵⁰Jézus azt mondta néki: Menj el, a te fiad él. Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott néki, és elment.

⁵¹Még hazafelé tartott, amikor szolgái elébe mentek, és azt mondták néki, hogy gyermeke (nem halt meg, hanem) él.

⁵²Megtudakolta azért tőlük az órát, amelyben a fia jobban lett; és azok elmondták, hogy tegnap hét órakor hagyta el a láz.

⁵³Az atya így megtudta, hogy fia abban az órában gyógyult meg, amelyben Jézus azt mondta néki: A te fiad él; és hívővé lett ő s mind az ő háznépe.

⁵⁴Ez a második égi jel, amelyet Jézus Galileában vitt véghez, éspedig akkor, amikor oda Júdeából visszaérkezett.