Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Janos 5 Bible Online

Janos 5 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Janos 5

¹A BÉTHESZDA-TAVÁNÁL TÖRTÉNT GYÓGYÍTÁS Ezek után volt a zsidóknak valamilyen ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.

²Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bétheszdának neveznek; annak Őt oszlopcsarnoka van.

³Azokban feküdt a betegeknek, vakoknak, sántáknak, sorvadásban szenvedőknek nagy sokasága, várván a víznek megmozdulását.

⁴Időnként ugyanis leszállt az Úr angyala a tóra, és megmozgatta a vizet; aki aztán elsőnek lépett be a víz megmozdulása után, egészségessé lett akármiféle betegségben szenvedett.

⁵Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett;

⁶Jézus amint látta, hogy az ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta beteg, azt kérdezte tőle: Szeretnél egészséges lenni?

⁷A beteg így felelt néki: Uram, nincsen senki, aki belevigyen engemet a tóba, amikor a víz megmozdul; addig pedig, amíg én odaérek, már más lép be előttem.

⁸Jézus így szólt néki: Kelj föl, vedd föl a fekvőpárnádat és járj.

⁹És azonnal egészséges lett az az ember, fölvette a fekvőpárnáját és járt. Azon a napon pedig szombat volt.

¹⁰Azért a zsidók így szóltak a meggyógyítottnak: Szombat van, nem szabad a fekvőpárnádat hordoznod.

¹¹Az így felelt nékik: Aki engemet egészségessé tett, az mondta nékem: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj.

¹²Akkor megkérdezték tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta néked: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj?

¹³A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy kicsoda az; Jézus ugyanis feltűnés nélkül eltávozott, minthogy sokan voltak azon a helyen.

¹⁴Azután Jézus találkozott vele a templomban, és így szólt néki: Íme, egészségessé lettél; többé ne vétkezzél, hogy valami még rosszabb ne történjék veled.

¹⁵Akkor az az ember elment és megmondta a zsidóknak, hegy Jézus az, aki őt egészségessé tette.

¹⁶Mivel Jézus szombaton mívelt ilyeneket, azért a zsidók üldözőbe vették Őt.

¹⁷Jézus ellenben azt mondta nékik: Amint az én Atyám szüntelen munkálkodik, úgy munkálkodom én is.

¹⁸Emiatt aztán a zsidók még inkább igyekeztek, hogy Őt megöljék, mondván, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének, hanem Istent saját atyjának is nevezte, és azzal egyenlővé tette magát Istennel.

¹⁹JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ ISTENFIÚSÁGÁRÓL Jézus azért így felelt nékik: Bizony, bizony mondom néktek: A Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amiket Ő tesz, ugyanazokat teszi hasonló módon a Fiú is.

²⁰Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat néki, amit Őmaga tesz, és azoknál nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok.

²¹Mert amint az Atya feltámasztja és megeleveníti a holtakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.

²²Az Atya ugyanis nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,

²³hogy mindenki éppenúgy tisztelje a Fiút, amint az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki Őt küldte.

²⁴Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallgat az én beszédemre, és hisz abban, aki engemet küldött, annak örökélete van, és már nem ítéltetik meg, mert átment a (lelki) halálból (bűneiből) az új életre.

²⁵Bizony, bizony mondom néktek: Eljön az óra, és az most van, amikor a (lelki) halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak Őreá, élni fognak.

²⁶Mert amint az Atyának van önmagában életadó ereje, úgy a Fiúnak is megadta, hogy legyen önmagában (életet megújító) ereje.

²⁷És hatalmat adott néki arra, hogy ítéletet mondjon, mert Ő: embernek fia.

²⁸Ezen ne csodálkozzatok, eljön ugyanis az az óra is, amikor mind azok, akik a sírokban vannak, meghallják az Ő szavát,

²⁹és kijönnek majd a jót cselekvők, hogy feltámadjanak az örökéletre, a gonoszt cselekvők pedig, hogy feltámadjanak az ítéletre (a kárhozatra).

³⁰Én magamtól semmit sem tehetek; amint az Atyától hallom, úgy ítélek, és az énáltalam kimondott ítélet igaz, mert nem a magam akaratát kívánom cselekedni, hanem az engemet küldő Atyának akaratát.

³¹AZ ATYA TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÉZUS ISTENFIÚSÁGÁRÓL Ha magam mellett csak én tanúskodom, az én tanúskodásom érvénytelen.

³²Van másvalaki, aki tanúskodik énmellettem, és én tudom, hogy igaz az a tanúskodás, amellyel énmellettem tanúskodik.

³³Ti megbízottakat küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság (Messiás-voltom) mellett;

³⁴én azonban nem valamely embertől várom a tanúságtételt, és erről csak azért beszélek, hogy ti üdvözüljetek.

³⁵János az élő és fénylő lámpás volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

³⁶Énmellettem azonban nagyobb tanúságtétel szól, mint a János tanúságtétele; mert az a messiási munkálkodás, amelyet az Atya énreám bízott, hogy elvégezzem azt, amely munkálkodást végzem is, - tanúskodik mellettem arról, hogy engemet az Atya küldött.

³⁷És az Atya, aki engemet küldött, Őmaga tanúskodott mellettem. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatját nem láttátok,

³⁸és az Ő igéje sincsen bennetek maradandóan, mert akit Ő küldött, annak ti nem hisztek.

³⁹Kutatjátok ugyan az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örökéletetek; és azok csakugyan tanúskodnak énmellettem;

⁴⁰és mégsem akartok énhozzám jönni, hogy örökéletetek legyen.

⁴¹Megbecsülést emberektől nem várok.

⁴²Jól ismerlek titeket, hogy az Isten iránt való szeretet nincs meg bennetek.

⁴³Én az én Atyámnak nevében jöttem, mégsem fogadtatok el engemet; ha másvalaki jön a maga nevében, azt majd elfogadjátok.

⁴⁴Mimódon lehettek ti hívőkké, akik egymástól vártok megbecsülést, és azt a megbecsülést, amely az egy Istentől való, nem keresitek?

⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atya előtt; van aki vádol titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.

⁴⁶Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek énnékem is; mert ő énrólam írt.

⁴⁷Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, mimódon fogtok hinni az én beszédeimnek?