Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Janos 6 Bible Online

Janos 6 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Janos 6

¹AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Mk 6:30-44; Lk 9:10-17) Jézus azután elment a Galileai-tónak, más néven a Tibériász-tavának túlsó partjára.

²Nagy sokaság követte Őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegek gyógyításával tett.

³Jézus fölment a hegyre, és ott tanítványaival együtt leült.

⁴Akkor történt ez, amikor közeledett a húsvét, a zsidóknak ünnepe.

⁵Jézus amint széttekintett és látta, hogy nagy sokaság megy Őhozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen ezeknek mit enniők?

⁶Ezt azonban csak azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert Őmaga már tudta, hogy mit szándékozott cselekedni.

⁷Fülöp így felelt néki: Kétszáz dénár (egy dénár kb. 80 fillér) áru kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyik kapjon valami keveset.

⁸Tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére azt mondta néki:

⁹Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyi sok népnek?

¹⁰Jézus így szólt: Ültessétek le az embereket. Azon a helyen sok fű volt. Leültek hát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

¹¹Akkor Jézus kezébe vette a kenyereket, és hálát adván, szétosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy adott a halakból is, amennyit kívántak.

¹²És amikor jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi kárba ne vesszen

¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből megmaradt darabokkal, amelyeket az étkezők meghagytak.

¹⁴Az emberek amikor látták az égi csodajelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világra.

¹⁵Jézus azért amikor látta, hogy készülnek Őhozzá menni, és el akarják Őt ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét eltávozott a hegyre egyes-egyedül.

¹⁶JÉZUS A VÍZEN JÁR (Mt 14:22-27; Mk 6:45-52) Amikor pedig beesteledett, tanítványai a hegyről lementek a tóhoz;

¹⁷hajóra szálltak és a tónak túlsó partjára, Kapernaumba készültek menni. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.

¹⁸A tó pedig minthogy nagy szél fújt, háborgott.

¹⁹Amikor aztán úgy huszonöt vagy harminc stádiomra (öt-hat kilométerre) beeveztek, látták, hogy Jézus a vízen jár és közeledik a hajóhoz; és félni kezdtek.

²⁰Ő pedig így szólt nékik: Én vagyok, ne féljetek.

²¹Már készültek, hogy bevegyék Őt a hajóba, azonban a hajó azonnal a parthoz jutott, éppen oda, ahová menni szándékoztak.

²²JÉZUS AZ ÉLET KENYERE Másnap a sokaság, - amely még a tónak túlsó partján tartózkodott, - látta, hogy más hajó nem volt ott, csak egy, és hogy abba a hajóba Jézus nem szállt be tanítványaival együtt, hanem csak maguk a tanítványai mentek el.

²³Közben azonban más hajók érkeztek Tibériászból, annak a helynek közeléből, ahol a kenyeret ették, azután, hogy az Úr hálát adott.

²⁴Amint azért látta a sokaság, hogy Jézus nincs ott, sem az Ő tanítványai, ők is hajóra szálltak, és elmentek Kapernaumba keresvén Jézust.

²⁵És amikor megtalálták Őt a tónak túlsó partján, kérdezték: Mester, mikor jöttél ide?

²⁶Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony mondom néktek, kerestek engemet, de nem azért, mert égi csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

²⁷Ne a múlandó eledelért munkálkodjatok, hanem a mindörökké tápláló eledelért. Ezt az eledelt az Ember Fia adja majd néktek; ugyanis evégre tette Őt hitelre méltóvá az Atya: az Isten.

²⁸Akkor azt kérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy az Isten által megkövetelt cselekedeteket teljesítsük?

²⁹Jézus így felelt nékik: Az Isten által megkövetelt cselekedet az, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.

³⁰Akkor így szóltak néki: Te micsoda égi jelt mutatsz azért, hogy lássuk azt és higgyünk tebenned? Mivel igazolod magadat?

³¹A mi atyáink a pusztaságban a mannát ették, amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott nékik enni. (Zsoltár 78:24)

³²Jézus azt mondta nékik: Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja néktek az igazi mennyei kenyeret;

³³mert Istennek az az (igazi) kenyere, amelyik a mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

³⁴Akkor azt mondták néki: Uram, azt a kenyeret add minékünk mindenkor.

³⁵Jézus azonban azt mondta nékik: Én vagyok az életnek kenyere; aki énhozzám jön, soha többé nem éhezik majd, és aki hisz énbennem, soha többé nem szomjúhozik majd.

³⁶Egyébként megmondtam már néktek, hogy bár láttatok engem (messiási feladataim végzése közben), mégsem hisztek.

³⁷Mind az, akit nékem ád az Atya, énhozzám jön majd, és aki énhozzám jön, azt semmiképpen sem fogom kivetni (tanítványaim közül).

³⁸Mert lejöttem az égből, nem azért, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem az engemet küldő Atyának akaratát.

³⁹Annak az Atyának pedig aki engem küldött, az az akarata, hogy mind abból, amit nékem adott, semmit el ne vesztegessek, hanem feltámasszam azt a végső napon.

⁴⁰Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút (mint az isteni üdvterv végrehajtóját) és hisz Őbenne, örökélete legyen, és hogy én azt feltámasszam a végső napon.

⁴¹Akkor a zsidók morgolódtak Jézus ellen, mert azt mondta: Én vagyok a mennyből alászállt kenyér,

⁴²és így szóltak: Nem Jézus ez, a Józsefnek fia, akinek mi ismerjük az atyját és anyját? Hogyan mondhatja hát most: A mennyből jöttem le?

⁴³Jézus így felelt nékik: Ne morgolódjatok egymás közt.

⁴⁴Senki sem tud énhozzám jönni, csak ha az engemet küldő Atya vonja őt hozzám, és én fel fogom támasztani őt a végső napon.

⁴⁵Megírták a próféták: Istentől tanítottak lesznek mindnyájan. (Ésaiás 54:13) Mindenki, aki hallgatott az Atya szavára és Őtőle tanult, énhozzám jön.

⁴⁶Nem mondom ezzel azt, hogy az Atyát látta valaki; egyedül csak az látta az Atyát, aki az Istentől jött.

⁴⁷Bizony, bizony mondom néktek, aki hisz énbennem, annak örökélete van.

⁴⁸Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹A ti atyáitok mannát ettek a pusztaságban, és mégis meghaltak;

⁵⁰itt ellenben az a kenyér van, amelyik a mennyből száll alá, hogy az ember egyék belőle, és ne haljon meg.

⁵¹Én vagyok a mennyből alászállt élő kenyér; ha valaki eszik ebből a, kenyérből, élni fog örökké; a kenyér pedig, amelyet én adni fogok, az én testem, ez a világ életéért (azért, hogy e világ éljen) adandó test.

⁵²E szavai miatt a zsidók egymással szóharcba keveredtek, és azt mondták: Hogyan adhatja ez minékünk a testét, hogy azt megegyük?

⁵³Jézus azért így szólt nékik: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz örökélet tibennetek.

⁵⁴Aki ellenben eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örökélete van, és én feltámasztom majd azt a végső napon.

⁵⁵Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.

⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne.

⁵⁷Amint az élő Atya küldött engemet és én az Atya által élek, úgy az is, aki engemet eszik, élni fog énáltalam.

⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá; és nem olyan, mint amilyent atyáitok ettek és aztán meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

⁵⁹Ezeket mondta, amikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.

⁶⁰JÉZUSTÓL SOKAN ELFORDULNAK Ezért sokan az Ő tanítványai közül, akik mind ezt hallották, így szóltak: Tűrhetetlen ez a beszéd, ki tudja ezt hallgatni?

⁶¹Jézus pedig minthogy jól látta, hogy tanítványai emiatt a beszéd miatt morgolódnak, így szólt nékik: Ez megbotránkoztat titeket?

⁶²De mit szóltok majd akkor, ha azt látjátok, hogy az Ember Fia fölmegy oda, ahol előbb volt?

⁶³A Lélek tesz élővé, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam néktek, Lélek és élet (a Szentlélek természetének megfelelők és éltetők).

⁶⁴Vannak azonban köztetek némelyek, akik nem hisznek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki Őt el fogja árulni.

⁶⁵Majd így szólt: Azért mondtam néktek, hogy senki sem tud énhozzám jönni, ha az nem adatott meg néki az Atyától.

⁶⁶A TANÍTVÁNYOK HITE; PÉTER VALLÁSTÉTELE (Mt 16:13-20; Mk 8:27-30; Lk 9:18-21) E beszéd miatt tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem tartottak Ővele.

⁶⁷Jézus azért így szólt a tizenkettőnek: Tán csak nem akartok elhagyni engemet ti is?

⁶⁸Simon Péter felelt néki: Uram, kihez mennénk? A te beszéded örökéletet adó beszéd;

⁶⁹és mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.

⁷⁰Jézus így felelt nékik: Nem én választottalak-é ki magamnak titeket, a tizenkettőt? És mégis közületek egyvalaki: egy ördög.

⁷¹Mondotta pedig ezt a karióti Simon fiáról, Júdásról, aki azután Jézusnak árulójává lett, pedig egyike volt a tizenkettőnek.