Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 13 Bible Online

Cselekedetei 13 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 13

¹BARNABÁS ÉS SAUL KIBOCSÁTÁSA A MISSZIÓI MUNKÁRA Ántiokhiában, az ottani eklézsiában szolgált mint próféta és tanító: Barnabás meg Simeon, akit Nigernek hívtak, és a kürénéi Lukiosz és Manaén, aki Héródésszel a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, meg Saul.

²Amikor ezek istentiszteleten szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, a Szentlélek így szólt: Válasszátok el nékem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam;

³akkor böjtöltek, imádkoztak, kezüket reájuk tették, és elbocsátották őket.

⁴AZ ELSŐ MISSZIÓI ÚT KEZDETE; KÜZDELEM ÉS SIKER KÜPROSZBAN Barnabás és Saul, mivel a Szentlélektől küldettek, lementek Szeleukiába és onnan hajón Küproszba mentek,

⁵és amikor Szálámiszba jutottak, a zsidó zsinagógákban hirdették az Isten beszédét; János is ővelük volt mint segítőtárs.

⁶És az után, hogy a szigeten mind Páphoszig végigmentek, találtak egy varázsló hamispróféta zsidót, akinek Bárjézus volt a neve;

⁷az kíséretében volt Szergiosz Paulosz helytartónak, annak az értelmes embernek. Az magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani kívánta az Isten beszédét;

⁸azonban Elümász a varázsló, - mert így is nevezték Bár jézust, - ellenkezett velük, és igyekezett a helytartót a hittől elfordítani.

⁹De Saul, akit Pálnak is hívnak, telve Szentlélekkel, erősen ránézett a varázslóra,

¹⁰és így szólt: Te minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úrnak igaz útjait elfordítani?

¹¹Most azért íme, az Úr keze rajtad van, s vak leszel és egy ideig nem látod a napot. És azonnal homály és sötétség borult reá és kerengvén keresett valakit, hogy az kézen fogva vezesse.

¹²Amikor a helytartó a történteket látta, hívővé lett, megragadta lelkét az Úrról szóló tanítás.

¹³AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE A PISZIDIAI ÁNTIOKHIÁBAN Pál és útitársai azután Páphoszból hajón elmentek és Pergába, Pamphülia városába érkeztek; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.

¹⁴Ők pedig Pergából továbbmentek, és elérkeztek Ántiokhiába, Piszidia városába, és ott a szombati napon bementek a zsinagógába és leültek.

¹⁵A törvénynek és a prófétáknak felolvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek, mondván: Férfiak, atyámfiai, ha van valami mondanivalótok a gyülekezet építésére, szóljatok.

¹⁶Akkor Pál felállt, kezével intett és azt mondta: Izraelita férfiak, és ti istenfélők, hallgassatok meg engem!

¹⁷Ennek a mi népünknek, izráélnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet naggyá tette Egyiptom földjén, az idegen országban, és onnan magasra emelt karjával kivezette őket,

¹⁸és mintegy negyven esztendeig a pusztaságban gondjukat viselte;

¹⁹azután pedig, hogy Kánaán földjén hét népet megsemmisített, azoknak földjét örökségül adta nékik.

²⁰És mind ez mintegy négyszázötven esztendő folyamán történt meg. Azután bírákat adott nékik Sámuel prófétáig.

²¹Ezek után királyt kértek maguknak, és az Isten negyven esztendeig terjedő időre Sault adta nékik, a Kis fiát, egy a Benjámin törzséből való férfiút;

²²amikor pedig őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről tanúbizonyságot is tett, és azt monda: Megtaláltam Dávidot, Jesszai fiát, egy szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghezviszi. (I. Sám. 13:14)

²³Ennek utódai közül rendelt Isten az Ő ígérete szerint izráélnek Idvezítőt, Jézust,

²⁴akinek eljövetele előtt hirdette János izráél népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.

²⁵És amikor János már-már teljesítette küldetését, azt mondta: Én nem az vagyok, akinek ti engem gondoltok; hanem íme, utánam jön valaki, és én nem vagyok méltó, hogy saruját megoldjam.

²⁶Férfiak, atyámfiai, Ábrahám nemzetségének fiai, és ti jelenlévő istenfélők, ez az üdvösségről szóló beszéd minékünk küldetett.

²⁷Mert akik Jeruzsálemben laknak és az ő elöljáróik nem ismerték föl Jézust; az által pedig, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak;

²⁸és jóllehet semmi halálra méltó vétket nem találtak Őbenne, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg;

²⁹és az után, hogy mind azt véghezvitték, ami Őfelőle megíratott, a keresztfáról levévén, sírba helyezték.

³⁰Isten azonban a halálból életre keltette Őt;

³¹és Ő több napon át meg is jelent azoknak, akik Ővele együtt mentek föl Galileából Jeruzsálembe, és azok most az Ő tanúbizonyságtevői a nép előtt.

³²Mi pedig néktek hirdetjük az örvendetes üzenetet,

³³azt hogy: Isten az atyáknak tett ígéretét akkor teljesítette be, amikor nékünk az ő utódaiknak Jézust (mint Messiást) küldötte, amint az a második Zsoltárban meg is van írva: Az én Fiam vagy te, ma Atyáddá lettem. (Zsoltár 2:7)

³⁴Hogy pedig feltámasztotta Őt a halálból, és többé nem kell visszatérnie az enyészetbe, azt így mondta: Néktek adom az üdvösségnek szent és maradandó javait, amelyeket Dávidnak ígértem. (Ésaiás 55:3)

³⁵Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy f Szented enyészetre jusson. (Zsoltár 16:10)

³⁶Dávid ugyanis az után, hogy a maga kortársainak szolgált, Isten akarata szerint elaludt, és atyái mellé temettetett, és az enyészet várt reá;

³⁷Jézust azonban Isten feltámasztotta, és így Őt nem érte enyészet.

³⁸Tudjátok meg tehát férfiak, atyámfiai, hogy Őáltala hirdettetik néktek a bűnök bocsánata, és mind abból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattok meg,

³⁹Őáltala minden Őbenne hívő megigazul.

⁴⁰Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék meg az, amit a próféták megmondták:

⁴¹Lássátok meg ti a próféták megvetői, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat cselekszem a ti napjaitokban, olyat, amit nem hisztek el, ha valaki elmondja néktek. (Habakuk 1:5)

⁴²Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék ezeket a beszédeket.

⁴³És a zsinagóga szétoszlása után es az istenfélő proszélüták közül sokan elkísérték Pált és ők szóltak hozzájuk és bíztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében,

⁴⁴A következő szombaton aztán szinte mind az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.

⁴⁵Amikor pedig a zsidók látták a sokaságot, megteltek irigységgel és ellene mondtak annak, amit Pál hirdetett, és gyalázták őt.

⁴⁶Akkor Pál és Barnabás bátorsággal azt mondták: Először néktek kellett hirdetnünk az Isten igéjét; de mivel ti megvetitek azt, és magatok nem ítélitek méltóknak az örökéletre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

⁴⁷Mert így parancsolta nékünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy az üdvösséget hirdesd a föld végső határáig. (Ésaiás 49:6)

⁴⁸Amikor a pogányok ezt hallották, örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét, és hívővé lettek mind azok, akik az örökéletre rendeltettek.

⁴⁹Így terjedt az Úr igéje mindenütt az országban.

⁵⁰A zsidók ellenük ingerelték az előkelő istenfélő asszonyokat és a város első embereit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen és kiűzték őket a határukból.

⁵¹Ők pedig megszégyenítésükre lerázták lábukról a port és elmentek Ikonionba;

⁵²az antiokhiai tanítványok pedig megteljesedtek örömmel és Szentlélekkel