Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 15 Bible Online

Cselekedetei 15 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 15

¹AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSE Júdeából bizonyos emberek érkeztek (Ántiokhiába) és így tanították az atyafiakat: Ha nem metélkedtek körül a Mózes által rendelt szokás szerint, nem üdvözülhettek.

²Minthogy pedig Pál és Barnabás nem csekély vitatkozásba keveredett azokkal az emberekkel, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és. közülük néhányan mások e vitás kérdés ügyében menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és presbiterekhez.

³Ők tehát azután, hogy az eklézsia útra bocsátotta őket, Phoinikén és Samárián átmentek, és ott elbeszélték a pogányok megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek minden atyafinak.

⁴Amikor pedig Jeruzsálembe megérkeztek, az eklézsia, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket; ők meg elbeszélték, hogy az Isten őáltaluk milyen nagy dolgokat cselekedett.

⁵Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjához tartoztak, és azután lettek hívőkké, és azt mondták, hogy a pogánykeresztyéneket körül kell metélni és meg kell nékik parancsolni, hogy Mózes törvényeit tartsák meg.

⁶PÉTER, PÁL, BARNABÁS, JAKAB BESZÉDE AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉN Akkor az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy erről a dologról tanácskozzanak.

⁷Amikor aztán nagy vitatkozás támadt, Péter fölkelt és azt mondta nékik: Férfiak, atyámfiai, amint tudjátok, Isten már régebben kiválasztott engemet közületek, hogy a pogányok az én számból hallják meg az: evangéliom hirdetését és úgy legyenek hívőkké.

⁸És a szíveket ismerő Isten tanúbizonyságot tett mellettük, mert éppen úgy adta nékik is a Szentlelket, mint minékünk,

⁹és semmi megkülönböztetést nem tett köztünk és azok közt, mert hit által megtisztította szívüket.

¹⁰Most tehát miért kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amilyent sem atyáink sem mi nem tudtunk elhordozni?

¹¹Sőt inkább hisszük, hogy mi is éppen úgy az Úr Jézus kegyelme által (és nem a. törvény által) üdvözülünk, mint azok is.

¹²Akkor valamennyien elhallgattak, majd Pált és Barnabást hallgatták meg, amint elbeszélték, mennyi égi jelt és csodát tett Isten őáltaluk a pogányok közt.

¹³ Amikor pedig ők elhallgattak, Jakab szólalt meg mondván: Férfiak, atyámfiai, hallgassatok meg engem!

¹⁴Simon elbeszélte, hogy Istennek már kezdetben (az evangéliomhirdetés kezdetén) miként volt gondja arra, hogy a pogányok közüli népet nyerjen meg az Ő nevének (a maga tulajdonául).

¹⁵És ezzel megegyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:

¹⁶Ezek után majd visszatérek, és fölépítem Dávid leomlott sátorát; és annak omladékait fölépítem, és ismét helyreállítom azt,

¹⁷hogy a többi ember is keresse az Urat, a pogányok is mindnyájan, akik valamennyien az én népem;

¹⁸ezt mondja az Úr, aki mind ezeket öröktől fogva tudtul adta. (Ámos 9:11-12)

¹⁹Azért én úgy vélekedem, mondta Jakab, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez, ne gördítsünk nehézséget,

²⁰hanem írjuk meg nékik, hogy ne fertőzzék meg magukat a bálványimádással, tartózkodjanak a paráznaságtól, a fulvaholt állat húsának és a vérnek megevésétől.

²¹Mert régi nemzedékek óta városonként vannak, akik Mózesről prédikálnak, és a zsinagógákban minden szombaton felolvassák az ő könyvét.

²²AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉNEK HATÁROZATA Akkor az apostolok és a presbiterek mind az egész eklézsiával együtt elhatározták, hogy férfiakat választanak maguk közül, és azokat elküldik Ántiokhiába Pállal és Barnabással együtt: Júdást, akinek mellékneve Bárszabbász és Szilászt, akik az atyafiak közt vezető emberek voltak,

²³és általuk ezt az írást küldték: Mi, az apostolok és a presbiterek mint a ti atyátokfiai, az Ántiokhiában, Szüriában és Kilikiában élő pogányok közül való atyánkfiainak üdvözletünket küldjük.

²⁴Mivel meghallottuk, hogy közülünk néhányan, - akiknek mi arra megbízást nem adtunk, - megjelentek nálatok és beszédeikkel zavarba ejtettek titeket és feldúlták lelketeket,

²⁵azért egyértelemmel elhatároztuk, hogy bizonyos férfiakat kiválasztunk és elküldünk tihozzátok, a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal együtt,

²⁶akik olyan emberek, hogy az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálatában.

²⁷Azért elküldtük Júdást és Szilászt, hogy ők élőszóval adják tudtotokra ugyanezeket.

²⁸Mert tetszett a Szentléleknek és minékünk, hogy több terhet ne vessünk rátok, csak azt ami szükséges,

²⁹vagyis azt hogy: tartózkodjatok a bálványáldozati húsnak, a vérnek és a fulvaholt állat húsának megevésétől és a paráznaságtól; ha ezektől megóvjátok magatokat, jól teszitek. Éljetek jó egészségben!

³⁰AZ APOSTOLOK JERUZSÁLEMI GYŰLÉSÉNEK HATÁROZATÁT ELKÜLDIK ÁNTIOKHIÁBA Azok tehát azután, hogy útra bocsátották őket, elmentek Ántiokhiába, összegyűjtötték a hívek seregét és átadták a levelet.

³¹A gyülekezet elolvasta és megörült a megnyugtató üzenetnek.

³²Júdás és Szilász pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel bátorították és erősítették az atyafiakat.

³³Az után pedig, hogy ott bizonyos időt eltöltöttek, az atyafiak békeséggel elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket.

³⁴Szilász azonban azt határozta, hogy ottmarad.

³⁵Pál és Barnabás szintén Ántiokhiában maradt és ott tanított, és sok más atyafival együtt hirdette az Úr igéjét.

³⁶A MÁSODIK MISSZIÓI ÚT KEZDETE Egynéhány nap múltával azonban Pál így szólt Barnabásnak: Menjünk el és látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, ahol hirdettük az Úr igéjét és lássuk, hogy s mint vannak.

³⁷Barnabásnak az volt a kívánsága, hogy vegyék maguk mellé Jánost is, akit Márknak hívnak.

³⁸Pál azonban azt tartotta helyesnek, hogy ne vegyék maguk mellé azt, aki egyszer már elszakadt tőlük Pamphüliában és nem ment velük a munkára.

³⁹Emiatt keserű szóváltás támadt köztük, úgyhogy elszakadtak egymástól, és Barnabás maga mellé vévén Márkot, hajón elment Küproszba.

⁴⁰Pál pedig Szilászt választotta maga mellé, és azután, hogy az atyafiak az Úr kegyelmére bízták őt, útnak indult;

⁴¹és bejárta Szüriát, Kilikiát, erősítvén az eklézsiákat.