Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 17 Bible Online

Cselekedetei 17 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 17

¹ISTEN BESZÉDÉNEK HIRDETÉSE THESSZÁLONIKÁBAN Azután pedig, hogy átmentek Ámphipoliszon és Ápollónián, Thesszálonikába érkeztek; ott a zsidóknak volt egy zsinagógájuk;

²Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton tanította őket az írásokból,

³megmagyarázván és kimutatván, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és a halálból fel kellett támadnia és hogy - amint mondta, - az a Jézus, akit én hirdetek néktek, az a Krisztus (a Messiás).

⁴Néhányan közülük engedtek a meggyőző szavaknak s Pálhoz és Szilászhoz szegődtek, úgyszintén az istenfélő görögök közül is nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül is nem kevesen.

⁵Emiatt a zsidók irigykedtek, és maguk mellé vettek a piacinépségből néhány gonosz embert, csődületet támasztottak, és nyugtalanságot szítottak a városban, azután a Jászon háza elé sereglettek, és igyekeztek Pált és Szilászt a házból a nép elé kivezetni;

⁶de amikor nem találták őket, a város elöljárói elé vonszolták Jászónt és még néhány atyafit és azt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek

⁷és Jászon befogadta őket; pedig ezek valamennyien a császár rendeletei ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más a király éspedig Jézus.

⁸Ilyen vádaskodásukkal felizgatták a sokaságot, valamint a város elöljáróit, akik mind ezt hallották.

⁹De amikor Jászón és a többiek kezességet vállaltak, elbocsátották őket.

¹⁰AZ IGE HIRDETÉSE BEROIÁBAN Az atyafiak pedig azonnal még azon az éjszakán (Thesszálonikából) elküldték Pált és Szilászt Beroiába; és amikor ők odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába;

¹¹azok a zsidók nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszálonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, hogy amit (Páltól) hallottak, úgy vannak-é az írások szerint is.

¹²Sokan közülük hívővé is lettek, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.

¹³Amikor azonban a thesszálonikai zsidók megtudták, hogy Pál Beroiában is hirdeti az igét, elmentek oda, és a sokaságot ott is nyugtalanították és felizgatták.

¹⁴Akkor az atyafiak azonnal elküldték Pált, mintha a tenger felé menne; Szilász és Timotheus azonban Beroiában maradtak.

¹⁵Akik pedig elkísérték Pált, vele maradtak addig, amíg Athénbe érkezett; majd visszamentek, és azt a parancsolatot vitték Szilásznak és Timotheusnak, hogy minél hamarabb menjenek el Pálhoz.

¹⁶PÁL MUNKÁLKODÁSA ATHÉNBEN Pál amíg Athénben várta Szilászt és Timotheust, lelke felháborodott, mert városszerte sok bálványt látott.

¹⁷Beszélgetésbe eredt hát a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akikkel éppen találkozott.

¹⁸Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele, és némelyek így szóltak: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások pedig azt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenek hirdetője. Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról szóló evangéliomot hirdette.

¹⁹És megragadván őt, elvezették az Áreiopágoszra, és azt mondták: Vajon megtudhatjuk-é, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?

²⁰Mert a mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz; mi tehát tudni kívánjuk, hogy miről van szó.

²¹Az athéniek ugyanis valamennyien és az ott lakó jövevények is, semmire sem szenteltek annyi időt, mint arra, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.

²²Pál előállt az Áreiopágosz közepén és ezt mondta: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélő emberek vagytok.

²³Amikor ugyanis szertejártam és szentélyeiteket figyelmesen megnéztem, egy oltárra akadtam, amelyre ezt írták: EGY ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti jóllehet nem ismertek, és mégis tiszteltek, azt hirdetem én tinéktek.

²⁴Az Isten, aki teremtette a világot és mindent, ami abban van, Ő az Ura a mennynek és a földnek, és nem lakik kézzel csinált templomokban;

²⁵emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mert Ő ád mindennek életet, leheletet és mindent;

²⁶és az emberi nemzetséget egy atyától származtatta, hogy lakjanak szerte a földnek színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait,

²⁷hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák Őt és megtalálhatnák, minthogy Ő nincsen messze egyikünktől sem.

²⁸Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint a ti költőitek közül is mondták némelyek: Az Ő nemzetsége vagyunk.

²⁹Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és elképzeléssel aranyból vagy ezüstből vagy kőből készült alkotáshoz hasonló.

³⁰A tudatlanság időszakát ugyan elnézte Isten, de most már azt parancsolja az embereknek, hogy mindenütt valamennyien térjenek meg;

³¹azért kitűzött egy napot, amelyen mind az embereket igazságosan meg fogja ítélni egy férfiú által, akit arra rendelt, és akit feltámasztott a halálból, hogy Őbenne mindenki bízvást higgyen.

³²Amikor azonban az athéniek a halottak feltámadásáról hallottak, közülük némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Efelől ismét is meghallgatunk majd téged.

³³Pál azután elment közülük.

³⁴Néhány férfiú azonban csatlakozott őhozzá és hívővé lett; köztük volt Dienes is az Áreiopágosz-dombon ülésező bíróság tagja, meg egy Dámárisz nevű asszony és velük együtt mások.