Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 20 Bible Online

Cselekedetei 20 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 20

¹PÁL EFEZUSBÓL ELUTAZIK MÁKEDONIÁBA, GÖRÖGORSZÁGBA, SZÜRIÁBA, TRÓÁSZBA Az után pedig, hogy a zavargás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, buzdította őket, búcsút vett tőlük, és elindult, hogy Mákedoniába menjen.

²Amikor pedig azokat a tartományokat bejárta, és beszédeivel sokszor buzdította őket (az ottani hívőket), Görögországba ment.

³Ott három hónapot töltött, azután Szüriába készült hajózni; mivel azonban a zsidóknak az volt a szándéka, hogy amikor hajóra száll, életére törnek, úgy döntött, hogy Mákedonián át tér vissza Szüriába.

⁴Elkísérte őt a beroiai Szópatrosz a Pürrosz fia, a thesszálonikaiak közül Árisztárkhosz és Szekundosz, a derbéi Gáiosz és Timotheus; továbbá az ázsiai Tükhikosz és Trophimosz.

⁵Ez a két utóbbi előrement és Tróászban várt reánk;

⁶mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kihajóztunk Filippiből, és öt nap múltával hozzájuk érkeztünk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

⁷PÁL TRÓÁSZBAN HIRDETI AZ IGÉT; EUTÜKHOSZ; PÁL MILETOSZBA UTAZIK A hétnek első napján, amikor összegyűltünk, hogy a kenyeret megtörjük, Pál prédikált nékik, és mivel az volt a szándéka, hogy másnap tovább utazik, a tanítást éjfélig nyújtotta.

⁸Abban az emeleti szobában pedig, ahol összegyűltünk, sok lámpás égett.

⁹Egy Eutükhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mivel Pál sok ideig prédikált, mély álomba merült, és az álom úgy elnyomta, hogy a harmadik emeletről leesett és úgy emelték föl, mint valami holtat.

¹⁰Akkor Pál lement, ráborult és magához ölelvén őt azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert még benne van a lelke.

¹¹Pál azután fölment, megtörte a kenyeret, evett, majd sokáig, szinte virradatig beszélgetett velük, és azután útnak indult.

¹²Az ifjút pedig élve hazavezették és nagyon megvigasztalódtak.

¹³Mi a többiek pedig előre mentünk a hajóra, és Ásszoszba utaztunk, mert az volt a szándékunk, hogy ott Pált a hajóba magunkhoz fölvesszük; mert úgy rendelkezett; őmaga ugyanis gyalog akart Ásszoszba menni.

¹⁴Amikor pedig ott összetalálkozott velünk, fölvettük őt és Mitülénébe mentünk;

¹⁵és onnan elhajózván, másnap Khiosz közelébe jutottunk, a következő napon pedig áthajóztunk Számoszba, és másnap Milétoszba érkeztünk.

¹⁶Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy Ázsiában ne kelljen sok időt elvesztegetnie; sietett ugyanis, hogy pünkösd napjára már lehetőleg Jeruzsálemben legyen.

¹⁷Milétoszból azonban elküldött Efezusba, és magához hívatta az eklézsia presbitereit.

¹⁸Amikor azután azok hozzáérkeztek, azt mondta nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába jöttem, mindvégig miként viselkedtem köztetek;

¹⁹PÁL MILÉTOSZBAN ELBÚCSÚZIK AZ EFEZUSI PRESBITEREKTŐL az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és kísértés közt, amelyek engemet a zsidóknak cselszövései miatt értek;

²⁰azt is tudjátok, hogy én abból, ami javatokra szolgál, semmit el nem hallgattam, hanem inkább nyilvánosan és házanként hirdettem és tanítottam néktek;

²¹és mind zsidók mind görögök előtt tanúbizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről, és a mi Urunk Jézus Krisztusban bízó hitről.

²²És én most íme, a Lélektől kényszerítve Jeruzsálembe megyek, és nem tudom, hogy ott mi következik énreám,

²³csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként azt teszi bizonyossá előttem, hogy fogság és nyomorúság vár énreám.

²⁴De én mind ezekkel nem törődöm, sőt az életem sem drága nékem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézus bízott reám, hogy tanúbizonyságot tegyek az Isten kegyelméről szóló evangéliumról.

²⁵És most íme, tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat, senki közületek, akik közt az Isten országát prédikálva jártam.

²⁶Azért e mai napon tanúbizonyságot teszek előttetek, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok;

²⁷mert én semmit el nem hallgattam, hanem az Istennek minden kijelentett akaratát hirdettem néktek.

²⁸Vigyázzatok azért magatokra és a nyájra, amelyben a Szentlélek titeket felvigyázókká tett, hogy legeltessétek az Istennek eklézsiáját, amelyet tulajdon (Fiának) vérével szerzett meg magának. (Róm. 8:32)

²⁹Mert én tudom, hogy eltávozásom után gonosz farkasok törnek majd rátok, és nem kímélik a nyájat;

³⁰sőt timagatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.

³¹Azért legyetek éberek és emlékezzetek meg arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal nem szűntem meg sok könnyhullatás közt inteni mindegyikőtöket.

³²És most atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az Ő kegyelmes igéjének; annak az igének van ereje, hogy fölépítsen titeket, és megadja az örökséget (az üdvösséget) néktek mind azok közt, akik megszenteltettek.

³³Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam;

³⁴sőt magatok tudjátok, hogy ami szükséges volt nékem és a velem lévőknek, arról ez az én két kezem gondoskodott.

³⁵Mind ezekben megmutattam néktek, hogy így kell dolgozni és a szegényekről gondoskodni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól; mert Ő mondta: Boldogítóbb dolog adni, mint kapni.

³⁶És amikor ezeket elmondta, mind azokkal együtt térdre esvén imádkozott.

³⁷Akkor valamennyien hangos sírásra fakadtak, és Pált magukhoz ölelvén csókolgatták;

³⁸különösen azon a mondásán szomorodtak el, hogy az ő orcáját többé nem fogják látni. Azután elkísérték őt a hajóra.