Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 26 Bible Online

Cselekedetei 26 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 26

¹PÁL VÉDELMEZI MAGÁT FESTUS ÉS ÁGRIPPÁSZ ELŐTT Ágrippász így szólt Pálhoz: Megengedjük néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta kezét és ekként védelmezte magát:

²Ágrippász király, boldognak tartom magamat, hogy mind az ellen, amivel engem a zsidók vádolnak, a mai napon előtted védelmezhetem magamat,

³mert te nagyon jól ismered a zsidóknak minden szokását és vitás kérdését; azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen.

⁴Életemet, amely kezdetétől fogva az én népem körében, főként Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismeri minden zsidó;

⁵és ők tudják rólam eleitől fogva, - ha tanúbizonyságot akarnak rólam tenni -, hogy én mint farizeus a mi vallásunk legszigorúbb pártjának életmódját követtem.

⁶És most Isten által a mi atyáinknak adott ígéretben bízó reménység miatt állok törvényszék előtt,

⁷amely ígéretnek teljesedését reméli a mi tizenkét törzsünk, éjjel-nappal buzgón szolgálván az Istennek; e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, Ágrippász király.

⁸Miért gondoljátok ti hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel?

⁹Egykor én magam is úgy gondoltam, hogy harcolnom kell ama názárethi jézus neve ellen;

¹⁰meg is cselekedtem azt Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe zártam, minthogy arra a főpapoktól hivatalos hatalmat kaptam; sőt amikor megölték őket, azt javalltam;

¹¹és minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket (Jézus nevének) káromlására és szerfelett dühösködtem ellenük, és Palesztinán kívül lévő városokig üldöztem őket.

¹²PÁL ELMONDJA MEGTÉRÉSÉT (ACs 9:1-19; 22:6-16) Ilyen szándékkal utaztam egyszer Damaszkuszba a főpapoktól kapott hatalommal és megbízással;

¹³és déltájban az úton úgy láttam óh király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engemet és a velem együtt utazókat;

¹⁴amikor pedig mi mindnyájan á földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven azt mondta nékem: Saul, Saul, miért üldözöl engemet? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.

¹⁵Én azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr azt mondta: Én Jézus vagyok, akit te üldözöl.

¹⁶De kelj föl és állj lábadra, mert azért jelentem meg néked, hogy szolgámmá rendeljelek téged, és hogy tanúbizonyságot tégy mind arról, hogy láttál engem, mind arról, amit majd ki fogok jelenteni néked.

¹⁷És megoltalmazlak téged a te népedtől és a pogányoktól, akikhez én küldelek téged,

¹⁸hogy megnyisd szemüket, hogy a sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek meg, hogy bűnbocsánatban részesüljenek, és helyük legyen azok közt, akik az énbennem bízó hit által megszenteltettek.

¹⁹Azért Ágrippász király, nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak,

²⁰hanem először a damaszkusziaknak és aztán a jeruzsálemieknek, majd Júdea tartományában mindenütt, és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez, és megtért emberekhez illő cselekedeteket cselekedjenek.

²¹Emiatt fogtak el engem a zsidók a templomban és emiatt akartak meggyilkolni.

²²De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok és tanúbizonyságot teszek mind kicsinynek mind nagynak, és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták mind Mózes azt hirdették, hogy be fognak teljesedni:

²³hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és hogy a halottak közül elsőként támad fel, és világosságot fog hirdetni izráél népének és a pogányoknak.

²⁴Amikor Pál ezeket mondta a maga védelmezésére, Festus hangosan így szólt: Bolond vagy te Pál; a sok tudomány bolondít meg téged.

²⁵Pál azonban így szólt: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédet mondok.

²⁶A király tud ezekről, azért őhozzá nyíltan és bátran szólok; ugyanis éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen; mert ez nem valami zugban történt dolog.

²⁷Hiszel-é Ágrippász király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

²⁸Ágrippász így felelt Pálnak: Majdnem rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek.

²⁹Pál pedig azt mondta: Kívánnám Istentől, hogy akár előbb, akár utóbb, nemcsak te, hanem mind azok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennétek, amilyen én is vagyok, azonban e bilincsek nélkül.

³⁰Aztán fölkelt a király, a helytartó, Berniké és akik velük együtt ültek,

³¹és elmenőben így beszélgettek maguk közt: Ez az ember semmi halált vagy fogságot érdemlő dolgot nem cselekszik.

³²Ágrippász pedig így szólt Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.