Read Budai Gergely Ujszovetseg forditasa Cselekedetei 27 Bible Online

Cselekedetei 27 - Budai Gergely Ujszovetseg forditasa bible

Cselekedetei 27

¹PÁL RÓMÁBA INDUL; ÚTKÖZBEN VIHAR ÉS HAJÓTÖRÉS ÉRI Amikor Itáliába hajózásunknak ideje elérkezett, mind Pált mind néhány más foglyot átadtak egy Július nevű századosnak, aki valamelyik császári csapatban szolgált.

²Azután egy ádrámüttioni hajóra szálltunk, amely az ázsiai partvidék kikötőibe készült, és útnak indultunk; velünk együtt volt a mákedoniai Árisztárkhosz is Thesszálonikából.

³Másnap Szidónban kötöttünk ki. Július emberségesen bánt Pállal és megengedte néki, hogy elmenjen ottani barátaihoz, és hogy azok gondoskodjanak róla.

⁴Onnan elindulván, Küprosz mellett hajóztunk el, mert a szél ellenkezett velünk,

⁵majd Kilikia és Pámphülia tengerpartjai mellett elhajózva a lükiai Mürra városába jutottunk.

⁶És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajóra talált, abba szállított át minket.

⁷Több napi lassú hajózás után elérkeztünk Knüdosz közelébe; de mivel ott a szél nem engedett nyugat felé menni, Kréta mellett hajóztunk el Szálmóné tájékán,

⁸és nagy üggyel-bajjal hajózván a part mentén, eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek; ehhez közel volt Lászáia városa.

⁹Mivel pedig utazásunkkal sok idő telt el, és a hajózás már veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál intette őket, ezt mondván:

¹⁰Férfiak, látom, hogy a hajóút folytatása nemcsak a hajón lévő áruknak és a hajónak okozhat bajt és sok kárt, hanem életünket is nagy veszedelembe sodorja.

¹¹A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a hajó tulajdonosának, mint annak, amit Pál mondott.

¹²Mivel pedig az a kikötő telelésre alkalmatlan volt, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzunk tovább, hogy valami módon eljussunk Kréta szigetének Phoiniké nevű kikötőjébe, és teleljünk ott, az a kikötő a délnyugati és északnyugati széltől egyaránt védett.

¹³Minthogy pedig enyhe déli szél fújt, azt gondolván, hogy szándékukat véghez vihetik, fölszedték a vasmacskát, és Kréta partjaihoz nagyon közel hajóztak tovább.

¹⁴De nem sok idő múlván, a sziget felől viharos szélvész csapott le, amelyet északkeleti szélnek neveznek.

¹⁵Mivel pedig a hajót magával ragadta a szél, és azzal a hajó nem tudott szembeszállni, azért szélnek eresztettük és úgy sodródtunk tova.

¹⁶És elfutván egy kis sziget mellett, amelyet Kaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk a mentőcsónakot a hajóra emelni.

¹⁷Azt felhúzták, és a hajó megmentéséhez fogtak úgy, hogy kötelekkel átkötötték; de mivel féltek, hogy a Szürtisz-tengeröböl zátonyaira jutnak, a vitorlát leeresztették, és úgy sodródtak tova.

¹⁸Minthogy pedig a vihar nagyon hevesen hányt-vetett bennünket, másnap kidobálták a hajó terhének egy részét,

¹⁹és harmadnap saját kezükkel kidobálták a hajózáshoz szükséges szerszámokat.

²⁰Mivel pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem csekély vihar tombolt körülöttünk, végül megmenekülésünknek minden reménysége szertefoszlott.

²¹Minthogy pedig már sok idő óta nem ettünk, Pál felállt köztünk és így szólt: Férfiak, engedelmeskednetek kellett volna nékem, és nem lett volna szabad elindulnunk Krétából, hogy elkerüljük ezt a bajt és kárt.

²²Most már azonban arra intelek titeket, hogy bízzatok; mert közületek senki sem vész el, csak a hajó.

²³Ma éjjel ugyanis mellém állt egy angyala annak az Istennek, akié vagyok, és akinek szolgálok,

²⁴és azt mondta: Ne félj Pál, néked el kell jutnod a császár elé; és ímé, Isten néked ajándékozta mind azokat, akik veled együtt utaznak.

²⁵Azért bízzatok férfiak; mert hiszek az Istenben, hogy úgy lesz, amint énnékem megmondta.

²⁶El kell jutnunk valamelyik szigetre.

²⁷Amikor pedig a tizennegyedik éjszaka elérkezett azóta, hogy az Adriai-tengeren ide-oda hányódtunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valami szárazföldhöz közelednek.

²⁸És lebocsátván a mérőónt, a mélységet (hajós öllel mérve) húsz ölnyinek találták (egy hajós öl, orgüia: 185 centiméter); majd kevéssel tovább menvén, és ismét lebocsátván a mérőónt, tizenöt ölnyinek találták;

²⁹és mivel féltek, hogy valami sziklás helyre vetődünk, a hajó hátulsó részéből négy vasmacskát dobtak ki, és várva-várták a nap fölkeltét.

³⁰Akkor azonban a hajósok el akartak menekülni a hajóról, és a mentőcsónakot a tengerre bocsátották azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából vasmacskát szándékoznak leereszteni;

³¹de Pál így szólt a századosnak és a katonáknak: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti nem menekülhettek meg.

³²Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és az a tengerbe esett.

³³Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindenkit intett, hogy egyenek, mondván: Ma van tizennegyedik napja, amióta állandóan étlen várakoztok, és semmit sem ettetek.

³⁴Azért intelek titeket, hogy egyetek valamit, mert az javatokra szolgál; mert közületek senkinek egy haja szála sem vész el a fejéről.

³⁵Amikor ezeket mondta, és kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mind azoknak színe előtt, és megtörvén, enni kezdett.

³⁶Akkor valamennyien nekibuzdultak és szintén ettek.

³⁷Mind együtt kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.

³⁸És az után, hogy jóllaktak, a gabonaterhet a tengerbe hányták, hogy könnyebbítsenek a hajón.

³⁹Amikor pedig megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy tengeröblöt pillantottak meg, amelynek lapályos partja volt, és arra gondoltak, hogy a partra futtatják a hajót, ha bírják.

⁴⁰A vasmacskák kötelét tehát elvagdalván, a vasmacskákat a tengerben hagyták, egyszersmind a megkötött kormányrúd köteleit megoldották, és a nagy vitorlát felvonván a szél erejével a part felé igyekeztek.

⁴¹Aközben egy homokzátonyhoz értek, és arra eresztették rá a hajót, amelynek eleje a homokpartra csúszott és mozdulatlanul ott maradt, a hátulsó része azonban az erős hullámveréstől kezdett széttöredezni.

⁴²A katonák pedig azon tanakodtak, hogy a foglyokat megölik, hogy valamelyik a partra kiúszván el ne meneküljön.

⁴³A százados azonban meg akarta menteni Pált, és azért szándékuk végrehajtásában megakadályozta őket, és megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a tengerbe, akik tudnak úszni, és meneküljenek ki a szárazföldre,

⁴⁴azután a többiek is, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. így történt, hogy valamennyien kimenekültek a szárazföldre.