Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Mate 21 Bible Online

Mate 21 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Mate 21

¹ Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt

²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide.

³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.”

⁴Így kellett teljesülnie a próféta jövendölésének:

⁵„Mondjátok meg Sion leányának: nézd, királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, teherhordó állat csikaján.”

⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta.

⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült.

⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták.

⁹Az előtte járó s utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”

¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” - kérdezték.

¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” - felelte a nép.

¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak - vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta.

¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket.

¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” - méltatlankodtak és odaszóltak neki: Hallod, mit kiabálnak?”

¹⁶Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?”

¹⁷Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

¹⁸ A terméketlen fügefa. Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett.

¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt.

²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?”

²¹„Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! - úgy lesz.

²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

²³ Honnan van Jézus hatalma. Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit.

²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.

²⁵Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?

²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.”

²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” - felelte ő.

²⁸ Példabeszéd az engedetlen testvérekről. „Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe.

²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki.

³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment.

³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát? „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában.

³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

³³ Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).

³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést.

³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.

³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.

³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.

³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték.

⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?”

⁴¹„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”

⁴²Jézus így szólt hozzájuk: „Sohasem olvastátok az Írásban: A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Az Úr művelte ezeket, csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.

⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.

⁴⁴Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

⁴⁵E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó.

⁴⁶Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.