Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Mate 22 Bible Online

Mate 22 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Mate 22

¹ Példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk:

²„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.

³Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni.

⁴Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!

⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után.

⁶Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket.

⁷Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette.

⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá.

⁹Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.

¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

¹¹Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában.

¹²Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott.

¹³Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét - lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

¹⁵ Szabad-e adót fizetni a császárnak? A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni.

¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes - pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet.

¹⁷Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad - e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

¹⁸Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?

¹⁹Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt.

²⁰„Kinek a képe és fölirata ez?” - kérdezte Jézus. „A császáré” - felelték.

²¹Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.”

²²Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

²³ A föltámadás kérdése. Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást.

²⁴A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.

²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta.

²⁶Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig.

²⁷Végül meghalt az asszony is.

²⁸A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.”

²⁹Jézus így válaszolt: „Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát.

³⁰A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.

³¹A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.

³²Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.

³³Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

³⁴ A főparancs. Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek.

³⁵Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá:

³⁶„Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?”

³⁷Jézus így felelt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸Ez a legfőbb: az első parancs.

³⁹A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

⁴⁰E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”

⁴¹ Dávid fia. Mivel a farizeusok együtt voltak,

⁴²Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” - felelték.

⁴³Ő tovább kérdezte: „Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja:

⁴⁴Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felől foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet.

⁴⁵Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?”

⁴⁶Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.