Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Lukacs 7 Bible Online

Lukacs 7 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Lukacs 7

¹ A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.

²Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.

³Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.

⁴Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki,

⁵mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.”

⁶Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj.

⁷Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.

⁸Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! - elmegy; és a másiknak: jöjj ide! - hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! - megteszi.”

⁹Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!”

¹⁰A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.

¹¹ A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.

¹²Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.

¹³Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

¹⁴Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”

¹⁵Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának.

¹⁶Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!”

¹⁷Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.

¹⁸ Keresztelő János követsége. Jánost minderről értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát

¹⁹és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy - e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?”

²⁰A férfiak hozzá érkezve így szóltak: „Keresztelő János küldött és kérdezteti: te vagy - e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

²¹Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségből, nyavalyából és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.

²²Ezt válaszolta tehát nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését.

²³Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

²⁴ Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok?

²⁵Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik.

²⁶Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

²⁷Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.

²⁸Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.”

²⁹Mindenki, aki hallgatta őt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét.

³⁰Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát.

³¹ A nép vezetőinek konoksága. (Az Úr így folytatta:) „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak?

³²Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz: Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok.

³³Eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van.

³⁴Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!

³⁵A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.”

³⁶ A bűnös asszony. Meghívta őt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett.

³⁷Élt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott,

³⁸sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal.

³⁹Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: „Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki őt érinti: hiszen ez egy bűnös asszony.”

⁴⁰Jézus akkor hozzáfordult: „Simon, valami mondanivalóm van.” „Beszélj, Mester” - felelte az.

⁴¹„Két adósa volt egy hitelezőnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

⁴²Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt jobban szeretni?”

⁴³„Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” - felelte Simon. „Helyesen ítéltél”, Válaszolta.

⁴⁴Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat.

⁴⁵Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat.

⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat.

⁴⁷Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.”

⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”

⁴⁹Erre az asztaltársak összesúgtak: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

⁵⁰Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult: „Hited megszabadított téged. Menj békével.”