Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Janos 20 Bible Online

Janos 20 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Janos 20

¹ Péter és János a sírnál. A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.

²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.”

³Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő.

⁴A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.

⁵Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be.

⁶Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba,

⁷és ő is látta a gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen.

⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt.

⁹Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából.

¹⁰A tanítványok aztán hazamentek.

¹¹ Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt és betekintett a sírba.

¹²Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál.

¹³Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették.”

¹⁴Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az.

¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”

¹⁶Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Az megfordult és csak ennyit mondott: „Rabboni” - vagyis Mester.

¹⁷Jézus így szólt: „Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

¹⁸Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”

¹⁹ Jézus megjelenik az apostoloknak. Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!”

²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat.

²¹„Békesség nektek!” - ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”

²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket.

²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

²⁴ Jézus megjelenik Tamásnak. Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus.

²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem.”

²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: „Békesség nektek!”

²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.”

²⁸Tamás felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!”

²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz.”

³⁰Jézus még sok más csodát művelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben.

³¹Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.