Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Cselekedetei 5 Bible Online

Cselekedetei 5 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Cselekedetei 5

¹ Ananiás és Szafíra bűnhődése. Egy Ananiás nevű férfi feleségével, Szafírával együtt eladta egyik birtokát.

²Feleségének tudtával azonban visszatartott az árából s csak egy részt vitt magával és azt tette az apostolok lába elé.

³Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogyan csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akarod csapni a Szentlelket, s hogy magadnál tartasz egy részt a föld árából?

⁴Ugye a magadé maradhatott volna, ha pedig eladod, te rendelkezhettél volna vele? Miért vetemedtél ilyen dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek!”

⁵E szavak hallatára Ananiás holtan rogyott össze. Nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották.

⁶A fiatalabb emberek pedig mindjárt fölemelték, aztán kivitték és eltemették.

⁷Körülbelül három óra múlhatott el, amikor belépett felesége, mit sem tudva a történtekről.

⁸„Mondd csak (asszony), szólította meg Péter, csakugyan ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” - felelte az.

⁹Péter ekkor rászólt: „Mire való volt megegyeznetek abban, hogy próbára tegyétek az Úr Lelkét? Nézd, azok, akik eltemették férjedet, már a küszöbre tették lábukat, hogy téged is kivigyenek.”

¹⁰Erre az nyomban holtan rogyott össze lábainál. A belépő ifjak már halva találták; kivitték tehát és férje mellé temették.

¹¹Nagy félelem fogta el az egész egyházat, s mindenkit, aki csak hallott erről az eseményről.

¹² Az egyház növekedése. Az apostolok által sok csodajel történt a nép között. Mindnyájan teljes egyetértésben tartózkodtak Salamon tornácában.

¹³Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, a nép azonban nagyra becsülte őket.

¹⁴Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett.

¹⁵Végül még a betegeket is kivitték az utcákra, s ott ágyakra és hordszékekre fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket (s megszabaduljanak betegségüktől).

¹⁶Sőt a Jeruzsálemhez közel eső helységek népe is odatódult, magukkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

¹⁷ Az apostolokat újabb üldözés éri. De a főpapot és környezetét - vagyis a szadduceusok pártját - féltékenység fogta el.

¹⁸Lefogatták tehát az apostolokat és nyilvános börtönbe vetették őket.

¹⁹Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt hozzájuk:

²⁰„Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az erről az életről szóló tanítást!”

²¹Hallgattak rá, s virradatkor bementek a templomba és prédikálni kezdtek. Mikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a főtanácsot - vagyis a zsidó nép összes véneit - és üzentek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.

²²De mikor a szolgák odaértek (és kinyitották) a börtönt, nem lelték őket. Visszatértek tehát és jelentették:

²³„A börtönt ugyan gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.”

²⁴A templomőrség parancsnoka és a főpapok a hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett.

²⁵Egyszer csak beállított valaki s hírül hozta nekik: „Azok a férfiak, akiket ti börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.”

²⁶Erre a parancsnok szolgáival együtt elment és elhozta őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad ellenük.

²⁷Elővezették tehát őket és a főtanács elé állították. Majd a főpap kérdőre vonta őket:

²⁸„Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok róla, és mégis egész Jeruzsálemet elárasztottátok tanításotokkal, s ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.”

²⁹De Péter és a többi apostol így válaszolt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!

³⁰Atyáink Istene föltámasztotta Jézust, akit ti a keresztfára feszítve meggyilkoltatok.

³¹Isten jobbja Fejedelemmé és Üdvözítővé emelte őt, hogy megtérítse Izraelt és megbocsássa bűneit.

³²Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.”

³³A hallgatóság erre olyan haragra lobbant, hogy arra gondoltak, megölik őket.

³⁴ Gamáliel tanácsa. Fölállt azonban a főtanács egyik tagja, egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó. Rövid időre kiküldette a vádlottakat, majd ezt a beszédet intézte a többiekhez:

³⁵„Izraelita férfiak: fontoljátok meg, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.

³⁶Nemrégiben föllépett ugyanis Teudás, aki nagyra tartotta magát. Szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá, de őt megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétverték és megsemmisítették.

³⁷Utána meg a galileai Júdás lépett föl a népszámlálás idején és maga köré csábította a népet. Elpusztult azonban ő is, és minden követője szétszóródott.

³⁸Ezért én most azt mondom nektek: ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem engedjétek őket szabadon. Ha ugyanis ez a törekvés vagy ez a mozgalom emberektől származik, fölbomlik,

³⁹de ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, különben úgy tűnnék föl, mintha Isten ellen tusakodnátok.”

⁴⁰Azok igazat adtak neki. Behívatták az apostolokat, megbotoztatták őket, aztán meghagyták nekik, hogy ne beszéljenek Jézusról, s végül is szabadon engedték őket.

⁴¹Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek.

⁴²Továbbra is mindennap tanítottak és hirdették a templomban és magánházakban Jézust, a Messiást.