Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Cselekedetei 7 Bible Online

Cselekedetei 7 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Cselekedetei 7

¹ Szent István beszéde. Ő erre így kezdett beszélni: „Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Abrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá:

²Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked.

³Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok.

⁴Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak - bár ekkor még nem volt fia.

⁵Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül.

⁶De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni.

⁷Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így született neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka.

⁸A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba.

⁹Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette. Kegyeltté tette és bölcseséget adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává.

¹⁰Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak.

¹¹Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona.

¹²Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása.

¹³Majd József magához hivatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt.

¹⁴Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is.

¹⁵Szikembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Abrahám ezüstpénzen vett meg a szikemi Hémor fiaitól.

¹⁶Amikor már közel volt az Istentől Abrahámnak tett igéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban,

¹⁷amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.

¹⁸Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.

¹⁹Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt.

²⁰Három hónapig az apai házban táplálták, és amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette.

²¹Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.

²²Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.

²³Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit.

²⁴Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg.

²⁵Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást?

²⁶De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká?

²⁷Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?

²⁸E szavak hallatára Mózes elmenekült és Mádián földjére vándorolt, ahol két fia született.

²⁹Negyven esztendő telt el, mikor Sina hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában.

³⁰Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott:

³¹Én vagyok atyáid Istene, Abrahám, Izsák és Jákob Istene.

³²Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: Oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.

³³Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldlek téged.

³⁴Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged előljárónkká vagy bírónkká?

³⁵Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös - tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül.

³⁶Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok.

³⁷A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sina hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat.

³⁸Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba.

³⁹Ezért szólították föl Áront is: Készítess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.

⁴⁰Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.

⁴¹Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében:

⁴²Izrael háza, mutattatok - e be nekem véres és égő áldozatokat Negyven esztendőn keresztül a pusztában?.

⁴³Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek, Remfám csillagát hordoztátok magatokkal. Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket.

⁴⁴A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie.

⁴⁵Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig.

⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének.

⁴⁷A templomot azonban Salamon építette föl.

⁴⁸Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:

⁴⁹Az én trónom az ég, És a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? - kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?

⁵⁰Hát nem az én kezem alkotott mindent?

⁵¹Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!

⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki,

⁵³ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”

⁵⁴ Szent István vértanúsága. Az első egyházüldözés. Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje.

⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust,

⁵⁶amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

⁵⁷Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket.

⁵⁸Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanuk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

⁵⁹Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

⁶⁰Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”