Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 Romabeliekhez 9 Bible Online

Romabeliekhez 9 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

Romabeliekhez 9

¹ Az apostol együtt érez népével. Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekkel:

²Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma.

³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért.

⁴Övéik az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

⁵Övéik az atyák és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

⁶ A zsidó nép és Isten ígéretei. Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik.

⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.”

⁸Más szóval: Nem a testnek gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.

⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: „Az időben eljövök és Sárának fia lesz.”

¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekkánál is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.

¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna, - hogy érvényesüljön Isten szabad választása,

¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ - Rebekka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”

¹³Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

¹⁴Isten szabad választása. Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről?

¹⁵Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.”

¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.

¹⁷Az Írás ugyanis azt mondja a Fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.”

¹⁸Így hát azon könyörül, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.

¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”

²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja - e a mű mesterének: Miért alkottál engem ilyennek?

²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti?

²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát?

²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?

²⁴Ilyeneknek hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

²⁵Isten új népe. Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem - népem, S kedveltnek azt, amely nem kedves nekem, (S irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt).

²⁶A helyett hogy azt mondanák nekik: Nem vagytok az én népem, Az élő Isten fiainak hívják majd őket.”

²⁷Izaiás pedig fönnszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.”

²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr.

²⁹Azt is előre megmondta Izaiás: „Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, Olyanok lettünk volna, mint Szodoma, És Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

³⁰ A zsidó nép bűnössége. Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg.

³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére.

³²Ugyan miért nem? Mert nem a hittel, hanem tettekkel törekedett rá. Megbotlottak a botlás kövében,

³³amint írva van: „A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, S szégyent nem vall, aki hisz benne.”