Read Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 1 Korinthusbeliekhez 15 Bible Online

1 Korinthusbeliekhez 15 - Hungarian Bekes - Dalos NT, 1951 bible

1 Korinthusbeliekhez 15

¹ Krisztus feltámadása. Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne.

²Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké.

³Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja.

⁴Eltemették és harmadnapon feltámadt. Ez is az írás szerint.

⁵Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek.

⁶Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb ma is él, néhány pedig már meghalt.

⁷Aztán Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak.

⁸Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent.

⁹Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát.

¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem.

¹¹Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.

¹² Ha Krisztus fel nem támadt volna. Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs feltámadás?

¹³Ha nincs feltámadás, Akkor Krisztus sem támadt fel.

¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.

¹⁵Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust feltámasztotta, noha nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.

¹⁶Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, Akkor Krisztus sem támadt fel.

¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.

¹⁸Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek.

¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.

²⁰ Krisztus a holtak elsőszülöttje. Ám Krisztus feltámadt holtából, mint a holtak zsengéje.

²¹Egy ember által jött halál, egy ember által jön a holtak feltámadása is.

²²Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek.

²³Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön.

²⁴Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, a miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.

²⁵Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti.

²⁶Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”.

²⁷Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki.

²⁸Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.

²⁹ A tagadás értelmetlensége. Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

³⁰Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen?

³¹Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban.

³²Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!”

³³Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt.

³⁴Legyetek józanok, amint illik és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.

³⁵ A feltámadt test tulajdonságai. De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak fel a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő?

³⁶Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal.

³⁷Amit vetsz, nem növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb.

³⁸Isten pedig tested ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet.

³⁹Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé.

⁴⁰S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi.

⁴¹Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól.

⁴²Ilyen a holtak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad fel.

⁴³Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad fel. Erőtlenségben vetik el - erőben támad fel.

⁴⁴Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad fel.

⁴⁵Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

⁴⁶De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi.

⁴⁷Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei).

⁴⁸Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.

⁴⁹Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.

⁵⁰ A jövendő átalakulás és a végső győzelem. Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot.

⁵¹nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk,

⁵²hirtelen egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak fel, mi pedig eltávozunk.

⁵³Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

⁵⁴Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, Akkor válik valóra az Írás szava:

⁵⁵„A győzelem elnyelte a halált: halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?”

⁵⁶A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

⁵⁷De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által.

⁵⁸Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.