Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Mózes első könyve 27 Bible Online

Mózes első könyve 27 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Mózes első könyve 27

¹Sok év múltán Izsák megöregedett, és a látása annyira megromlott, hogy már alig látott. Ekkor magához hívatta Ézsaut, elsőszülött fiát, és ezt mondta: „Fiam, Ézsau!” „Itt vagyok, apám!” — felelt Ézsau.

²„Figyelj rám, fiam! Megöregedtem, nem tudom, meddig élek még.

³Fogd hát a fegyvereidet: íjadat és nyilaidat, s indulj vadászni! Lőj nekem valami vadat,

⁴készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, s hozd be, hadd egyem belőle! Azután megáldalak, mielőtt meghalnék” — mondta Izsák.

⁵Így hát Ézsau elindult vadászni. Rebeka azonban kihallgatta, amit Izsák Ézsaunak mondott,

⁶és azonnal szólt Jákóbnak: „Figyelj ide! Hallottam, hogy atyád ezt mondta a bátyádnak, Ézsaunak:

⁷»Vadássz nekem valami vadat, készíts belőle kedvemre való ízletes vadpecsenyét, hogy egyem belőle, és megáldjalak az Örökkévaló színe előtt, mielőtt meghalok!«

⁸Most azért hallgass rám, és tedd, amit mondok!

⁹Siess a nyájhoz, gyorsan hozz két szép kecskegidát! Majd én hamar elkészítem atyád ízlése szerint a vadpecsenyét.

¹⁰Te meg vidd be atyádnak, hogy megegye, és téged áldjon meg, mielőtt meghal.”

¹¹De Jákób ezt felelte: „De anyám, tudod, hogy a bátyám, Ézsau bőre nagyon szőrős, én meg sima bőrű vagyok!

¹²Félek, hogy atyám megtapogat, és felismeri, hogy én vagyok az, s akkor csalónak fog tekinteni, és áldás helyett átkot hozok magamra!”

¹³„Ha így lenne, magamra vállalom helyetted az átkot, ne félj — válaszolta Rebeka —, csak fogadj szót nekem, és hozd gyorsan a gidákat!”

¹⁴Jákób el is futott a nyájhoz, hozott két kecskegidát anyjának, aki sietve elkészítette a jóízű ételt, úgy, ahogy azt Izsák szerette.

¹⁵Mivel az idősebb fia, Ézsau a legszebb ruháit az anyjánál hagyta, Rebeka azokba öltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát.

¹⁶A kecskegidák bőrével pedig befedte Jákób kezeit és nyakának sima részét,

¹⁷majd az elkészített finom vadpecsenyét és kenyeret fiának, Jákóbnak kezébe adta.

¹⁸Jákób bement apjához és köszöntötte: „Atyám!” „Hallom, fiam! — mondta Izsák — de te melyik vagy?”

¹⁹„Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Teljesítettem a kívánságodat, ülj fel hát, kérlek, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet neked készítettem! Azután áldj meg, kérlek!” — felelte Jákób az apjának.

²⁰Izsák ezt kérdezte: „Fiam, hogy tudtál ilyen hamar zsákmányt ejteni?” „Istened, az Örökkévaló hozta elém a vadat” — mondta Jákób.

²¹Izsák ezt mondta: „Gyere csak közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg! Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?”

²²Ekkor Jákób közelebb lépett apjához, Izsák pedig megtapogatta, és ezt mondta: „A hangod Jákóbé, de a karjaid Ézsau karjai.”

²³Nem ismerte fel Jákóbot, mert annak karjait a kecske szőre borította, és tapintásra olyannak tűnt, mint Ézsau karja. Így Izsák Jákóbot áldotta meg.

²⁴Azután még egyszer megkérdezte: „Fiam, Ézsau, valóban te vagy az?” Jákób pedig megerősítette: „Igen, atyám, én vagyok!”

²⁵„Hozd hát ide az ételt, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, és utána megáldalak!” Jákób eléje tette az ételt, Izsák pedig megette. Majd Jákób borral kínálta apját, és ő megitta.

²⁶Akkor Izsák ezt mondta: „Gyere ide, fiam, csókold meg az arcom!”

²⁷Amikor Jákób megcsókolta apja arcát, Izsák megérezte Ézsau ruháinak jó illatát, és megáldotta a fiát: „Ez a fiam ruhájának illata! Mint a jó illatú mező, amelyet az Örökkévaló megáldott!

²⁸Adjon az Isten neked, fiam, égi harmatot, termékeny földet, bőséges termést, búzát és bort!

²⁹Népek szolgáljanak neked, nemzetek hajoljanak meg előtted, légy ura rokonaidnak, hajoljanak meg előtted testvéreid! Átkozott, aki téged átkoz, de legyen áldott, aki téged áld!”

³⁰Amikor Izsák befejezte Jákób megáldását, és Jákób kijött az apja sátrából, éppen akkor érkezett meg Ézsau a vadászatból.

³¹Ő is ízletes vadpecsenyét készített, majd bevitte apjának. „Atyám, kérlek, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet fiad neked készített, azután áldj meg!” — mondta Ézsau.

³²Izsák ezt kérdezte: „Ki vagy te?” „A fiad vagyok, Ézsau! Elsőszülött fiad!” — felelte ő.

³³Ekkor Izsák nagyon megrémült, és reszketett. Azután fölkiáltott: „De hát akkor ki volt az, aki az előbb vadpecsenyét hozott nekem, amelyet meg is ettem?! Éppen most ment el, mielőtt te megérkeztél! Megáldottam őt, és valóban áldott is lesz.”

³⁴Amikor ezt Ézsau meghallotta, hangosan felkiáltott, és keserves sírásra fakadt: „Jaj, atyám, áldj meg engem is!”

³⁵De Izsák ezt felelte: „Öcséd volt az, aki bejött hozzám, és csalással megszerezte a neked szánt áldásomat!”

³⁶„Nem hiába nevezik Jákóbnak ! Már kétszer is becsapott engem: előbb elvette tőlem elsőszülöttségi jogomat, most meg ellopta a nekem szánt atyai áldást is! De hát csak maradt még valamilyen áldásod a számomra is, atyám?” — kérdezte Ézsau.

³⁷Izsák így válaszolt: „Fiam, nézd, Jákóbot úrrá tettem fölötted, és minden rokonát a rabszolgájává tettem. Bőségesen megáldottam búzával és borral, mit adhatok most már neked?”

³⁸Ézsau azonban ezt mondta apjának: „Hát csak ez az egy áldásod volt, atyám? Áldj meg engem is, kérlek!” — és hangos sírásra fakadt.

³⁹Végül Izsák ezt mondta neki: „Lakóhelyed terméketlen földön lesz, nem hull rád az égi harmat,

⁴⁰fegyvereddel szerzed kenyered, és öcsédet szolgálod, de fellázadsz ellene, s igáját lerázod nyakadról.”

⁴¹Ettől kezdve Ézsau gyűlölte Jákóbot az áldás miatt, amellyel Izsák Jákóbot megáldotta. „Hamarosan eljön az ideje, hogy apámat eltemetjük, azután megölöm Jákóbot!” — mondta magában.

⁴²Azonban Rebeka tudomást szerzett idősebb fia, Ézsau tervéről, ezért hívatta Jákóbot, a kisebbik fiát, és ezt mondta neki: „Figyelj rám, fiam! A bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni!

⁴³Tedd meg hát, amit mondok: Menekülj el Háránba, a bátyámhoz, Lábánhoz!

⁴⁴Maradj ott nála egy kis ideig, amíg a bátyád haragja lecsillapodik!

⁴⁵Azután, amikor Ézsau már nem haragszik, és elfelejti, amit tettél vele, majd érted küldök, és hazahozatlak. Miért veszítselek el egyszerre mindkettőtöket?”

⁴⁶Majd Rebeka bement Izsákhoz, és ezt mondta neki: „Elment a kedvem az élettől is Ézsau hettita feleségei miatt! Ha Jákób is erről a vidékről vesz feleségül egy ilyen hettita nőt, akkor minek éljek?”