Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Nehémiás könyve 5 Bible Online

Nehémiás könyve 5 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Nehémiás könyve 5

¹Ezután történt, hogy nagy felzúdulás támadt a szegény nép között a gazdag júdaiak ellen.

²A férfiak és asszonyaik így panaszkodtak: „Nagy a családunk, sok gyermeket nevelünk, szükségünk van a mindennapi kenyérre — valahonnan gabonát kell szereznünk, különben éhen halunk!”

³Mások ezt kiabálták: „Házainkat, földjeinket és szőlőskertjeinket már mind zálogba kellett adnunk, hogy gabonát vehessünk az éhínség miatt!”

⁴„Mi meg azért zálogosítottuk el a földjeinket és szőlőskertjeinket, hogy a királynak járó adót ki tudjuk fizetni!

⁵Már ott tartunk, hogy fiainkat és leányainkat kell eladnunk rabszolgának! Én már el is adtam a leányaimat, és nem tudom megváltani őket, mert a földem és a szőlőm már a másé! Pedig mi is éppen olyanok vagyunk, mint ezek a gazdagok! Fiaink és leányaink is éppen olyanok, mint az ő gyerekeik!” — panaszkodtak mások.

⁶Mikor ezeket a panaszokat hallottam, nagyon megharagudtam.

⁷Azután átgondoltam az egészet, és lecsillapodtam. Majd elmentem a gazdagokhoz és a vezetőkhöz, és felelősségre vontam őket ezért a helyzetért. „Ti uzsoráskodtok a testvéreitekkel szemben: nagy kamatokkal terhelitek őket, és elveszitek vagyonukat!” Azután népgyűlést hívtam össze ebben az ügyben.

⁸Ott, a nyilvánosság előtt ezt mondtam a gazdagoknak: „Gondoljátok meg! Júdai testvéreinket eladták rabszolgának az idegen népeknek — mi pedig nagy áldozatokkal visszavásároltuk őket, hogy ismét szabadok legyenek. Ti pedig — kihasználva szorult anyagi helyzetüket — a saját testvéreiteket adjátok el rabszolgának! Sőt, arra kényszerítitek őket, hogy magukat adják el nektek!” Azok csak hallgattak, és nem tudtak mit felelni.

⁹Majd így folytattam: „Amit tesztek, nem helyes! Meddig nem akartok még Istenünk félelme szerint élni, hogy végre ne gyalázzanak bennünket ellenségeink és az idegen népek?!

¹⁰Nemcsak ti adtatok kölcsönt a szegényeknek, én is, rokonaim is, szolgáim is adtunk nekik pénzt és gabonát. Egyezzünk meg, hogy most mindannyian elengedjük a szegényeknek az összes kamatot, és többé egyikünk sem számít fel kamatot a kölcsönökre.

¹¹Ti pedig még ma adjátok vissza az összes zálogba vett földeket, szőlőskerteket, olajfa-ligeteket és házakat! Sőt, a kölcsönbe adott pénznek, gabonának, bornak és olívaolajnak eddig beszedett kamatait is adjátok vissza nekik!”

¹²A gazdagok akkor így feleltek: „Rendben van. Visszaadjuk mindezeket, és nem követelünk tőlük ezután semmit. Úgy teszünk mindent, ahogy mondtad.” Ekkor hívtam a papokat, hogy a gazdagokat eskessék meg arra, hogy ígéretüket meg is fogják tartani.

¹³Azután levettem a köpenyemet és az emberek szeme láttára kiráztam még a port is belőle. „Így rázzon ki Isten mindenkit a házából és összes vagyonából, aki ezt a megállapodást megszegi! Mindenét veszítse el, váljon teljesen földönfutóvá!” — mondtam nekik. Az egész gyűlés pedig felelt rá: „Ámen! Úgy legyen!” — és dicsérték az Örökkévalót.

¹⁴Uralkodásának huszadik évében nevezett ki Artahsaszta király Júdea tartományának helytartójává, és a harminckettedik évig viseltem ezt a tisztséget. Ez alatt a tizenkét év alatt nem szedtem a helytartónak járó adót a néptől. Sem én, sem a rokonaim nem éltünk ezzel a jogunkkal, és a magunk kenyerét ettük.

¹⁵Ezzel szemben az előttem kormányzó helytartók a maguk megélhetésére rendszeresen beszedték a nekik járó adókat az élelmiszerből, a borból; és ezen felül még fejenként 40 sékel ezüstöt is. Ráadásul a szolgáik is nyomorgatták a népet. Én azonban tiszteltem és féltem Istent, és nem tettem semmi ilyet.

¹⁶Nem vettem el senkinek a földjét. A város falának újjáépítésén az összes szolgámmal együtt magam is ott dolgoztam.

¹⁷Ezenkívül rendszeresen nálam étkezett százötven júdai vezető — nem is szólva azokról, akik a körülöttünk lévő népek közül jöttek hozzám — és mindezt a saját költségemre.

¹⁸Naponta a következőket készítették el szolgáim ezeknek a vendégeknek az ellátására: levágtak egy ökröt, hat hizlalt juhot és sok baromfit. Minden tizedik napon többféle bort hozattam a számukra bőségesen. Ennek ellenére nem szedtem be a helytartónak járó adót, mert láttam, hogy mennyi teher van a népen, és milyen sokat kell dolgozniuk.

¹⁹Kérlek, Istenem, emlékezz meg arról, amit ezért a népért tettem!