Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jób könyve 14 Bible Online

Jób könyve 14 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jób könyve 14

¹„Akit asszony szült, mind rövid életű, s napjai szenvedésekkel terhesek.

²Mint tavaszi virág, hirtelen kivirul, de hamar elhervad, gyorsan lehull, mint az árnyék, tovatűnik, nincs maradása.

³Istenem, te mégis szemmel tartasz! Mégis perbe szállsz ellenem?

⁴Származhat-e a tisztátalanból tiszta? Soha!

⁵Istenem, ha már megszabtad napjaim számát, meghatároztad éveimet, — s tudom, azt át nem léphetem —,

⁶kérlek, engedj egy kis pihenést, vedd le rólam tekinteted, hadd legyen annyi örömöm, mint munkája végeztével a béresnek!

⁷Hiszen még a kivágott fának is van reménye, hogy újra sarjad, újra kizöldül.

⁸Mikor gyökere már kiszáradt, mikor törzse már nem él,

⁹a víznek illatától mégis újraéled, megint rügyezik, kivirágzik, feléled.

¹⁰De a férfi, ha meghal — bármily erős volt is —, ha végleg elterül, ugyan hová lesz?

¹¹Elillan, mint víz a kiszáradt tavakból, mint elapadt folyók vize, eltűnik.

¹²Bizony, az ember nem kel fel, ha egyszer lehanyatlik. Fel nem ébred, fel sem kel, amíg az ég el nem múlik!

¹³Bárcsak elrejtenél engem a holtak hazájában! Ott várnám ki, míg csillapul haragod, és újra megemlékeznél rólam.

¹⁴Vajon, ha meghalok, felkelek-e megint? Ha tudnám, türelmesen várnám, amíg szolgálatom ideje letelik, s elváltozásom bekövetkezik.

¹⁵Akkor szólítanál, s én felelnék, akkor te is vágyakoznál utánam, akit kezed alkotott.

¹⁶Akkor megvédenél engem, s nem tartanád számon minden bűnömet.

¹⁷Vétkeimet csomóba kötve lepecsételnéd, s eltörölnéd mindet.

¹⁸Ahogy a nagy hegyek leomlanak, a hatalmas sziklák elmállanak,

¹⁹ahogy a követ simára koptatja a víz, és elmossa az áradat a partokat, úgy teszed semmivé, Istenem, minden reményemet,

²⁰így mutatod meg rajtam hatalmadat! Nekem pedig el kell mennem örökre. Elváltoztatod arcomat, s a holtak közé küldesz.

²¹Ha fiaimat tisztesség éri, nem láthatom, de ha szégyen, azt sem tudom.

²²Már csak a saját fájdalmam van velem, lelkem is csak magáért sír keservesen!”