Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jób könyve 29 Bible Online

Jób könyve 29 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jób könyve 29

¹Jób így folytatta:

²„Ó, ki hozza vissza azokat az időket, amikor Isten őrzött engem, és gondot viselt rám!

³Mikor világossága ragyogott fölöttem, s fényénél bizton járhattam még a sötétben is.

⁴Mikor érett férfikorban, jó erőben voltam, Isten barátsága és tanácsa védte otthonom.

⁵A Mindenható közel volt hozzám, velem járt, s körülvettek gyermekeim.

⁶Ó, akkor lábaimat még tejben áztattam, s a sziklából is olajpatakok folytak!

⁷Mikor a város kapujához mentem, s a város vénei közt helyem elfoglaltam,

⁸hátrahúzódtak a fiatalok, a vének meg felálltak tiszteletemre.

⁹A vezetők elhallgattak, és kezüket szájukra tették.

¹⁰Még a fejedelmek is elnémultak, s egy szót sem szóltak előttem.

¹¹Aki csak hallott, áldott engem, aki látott, helyeselt, és dicsért.

¹²Mert megmentettem a szegényt, ha segítségért kiáltott, felkaroltam az árvát, akivel senki sem törődött.

¹³Megmentettem a haldoklót, és áldott érte, segítettem az özvegyen, hogy énekelt örömében.

¹⁴Felöltöztem az igazságosságba, és ő is magára vett engem, jogosság volt palástom és turbán a fejemen.

¹⁵A vaknak szeme voltam, hogy vezessem, a sántának lába, hogy hordozzam.

¹⁶Gondviselőjük lettem a szegényeknek, és gondosan megvizsgáltam az ismeretlen ügyét.

¹⁷De letörtem szarvát az istentelennek, s foga közül kimentettem a nyomorultat.

¹⁸Azt hittem, hosszú lesz életem, családom körében, békében öregszem meg,

¹⁹gyökereim a folyóvízig nyúlnak, ágaimra éjjeli harmat hull,

²⁰dicsőségem megerősödik minden nap, íjam is erős marad a kezemben.

²¹Régen az emberek hallgattak rám, csendben várták tanácsomat.

²²[22-23] Úgy várták szavam, mint szárazságban az esőt, tátott szájjal itták szavaimat, mint tavaszi záport a szomjas föld. Ha elhallgattam, senki sem szólt többet, hallgattak mind, tisztelettel.

²⁴Ha mosolyogtam rájuk, felbátorodtak, arcom derűje felvidította őket.

²⁵Örömmel laktam velük együtt, s vezetőjük voltam. Úgy éltem közöttük, ahogy a király táborozik seregével, s megvigasztaltam a gyászolót.”