Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jób könyve 30 Bible Online

Jób könyve 30 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jób könyve 30

¹„De most még a fiatalok is kinevetnek, akiknek még apját sem fogadtam volna fel a pásztorkutyáim mellé béresnek!

²Mire mentem volna kezük munkájával, hiszen már erőtlenek voltak.

³Akik nyomorban és éhezésben élnek, száraz pusztai kórókon rágódnak,

⁴vadsóskát szedegetnek, és gyökereket gyűjtögetnek.

⁵Akiket az emberek elűztek maguk közül, akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,

⁶akik száraz patakok medrében tanyáznak, földbe vájt kunyhókban és barlangokban,

⁷akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak, és a bokrok alatt gyülekeznek.

⁸Haszontalan, semmirekellő emberek, akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!

⁹Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam! Nevemet csúfolódva emlegetik.

¹⁰Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam, nem átallnak arcomba köpködni!

¹¹Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette, ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!

¹²Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak. Olyanná lettem, mint az ostromlott város!

¹³Előttem az utakat elállták, romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.

¹⁴Lerontották kőfalaimat, bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.

¹⁵Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak, boldogságom elszállt, mint a fellegek.

¹⁶Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm, markába szorított a szenvedés.

¹⁷Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja, nappal sem szűnnek meg kínjaim.

¹⁸Galléromnál fogva megragadott Isten, nagy erejével ruháimat megmarkolta,

¹⁹sárba hajított, magam is por és hamu lettem.

²⁰Segítségért kiáltok hozzád, Istenem, de nem felelsz. Felállok, hogy imádkozzam, de nem is figyelsz rám!

²¹Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen? Erős kezeddel miért üldözöl?

²²Felragadsz a széllel, elsodorsz, mennydörgésed rémít a viharban.

²³Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom, ahol minden élő találkozik!

²⁴Miért támadsz rám, Istenem, hiszen már úgyis romokban heverek? Miért üldözöl, mikor már segítségért könyörgök?

²⁵Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal, szívemből bánkódtam a szegényeken!

²⁶Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett, világosságot vártam, de éjszaka borult rám!

²⁷Egész bensőm forrong és kavarog, mert elértek a szenvedés napjai.

²⁸Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól, segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!

²⁹Mintha sivatagban járnék, sakálok és struccok társa lettem.

³⁰Megfeketedett bőröm lehámlik, testemet láz emészti,

³¹hárfám hangja panaszosan szól, fuvolám siratja sorsomat.”