Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jób könyve 31 Bible Online

Jób könyve 31 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jób könyve 31

¹(Mikor még jó dolgom volt,) „Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.

²Hiszen ha megkívánnám őket, milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől, mi jót várhatnék a Mindenhatótól?

³Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése, a bűnösnek pusztulás a sorsa!

⁴Hiszen Isten éberen figyel, szemmel tartja minden lépésemet.

⁵Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam, ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam — Isten azonnal észrevette volna.

⁶Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén! Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!

⁷Ha letértem az igaz útról, ha szívem szemem kívánságát követte, ha kezemet bűn szennyezte be,

⁸más arassa le akkor, amit vetettem, és tépje ki tövestül, amit ültettem!

⁹Ha szívem más asszonyára áhítozott, ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,

¹⁰akkor feleségem más férfi ételét készítse, és más férfi háljon vele!

¹¹Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek, ítéletre méltó lennék biztosan,

¹²bűnöm égetne, mint a tűz, megemésztene teljesen, elpusztítaná minden vagyonomat.

¹³Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal, mikor panaszuk volt ellenem,

¹⁴hogyan állhatnék meg Isten színe előtt? Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?

¹⁵Hiszen engem is, a szolgámat is ő teremtett az anyaméhben. Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket anyánk szíve alatt.

¹⁶Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak, segítettem az özvegyeket, nélkülözni nem hagytam őket.

¹⁷Megosztottam kenyerem az éhezőkkel, bőven adtam az árváknak.

¹⁸Igen, apjuk voltam az árváknak, és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.

¹⁹Ha szegényt láttam rongyosan, takaró nélkül a nyomorultat, örömmel segítettem rajtuk.

²⁰Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót, s a rongyosat felruháztam, úgyhogy áldottak érte mindannyian.

²¹Nem fenyegettem az árvát kezemmel, mikor segítséget kért a kapuban.

²²Nem így van? De igen! Ha nem lenne igazam, szakadjon ki a karom tövestől, és vállam váljon el testemtől!

²³De mindezeket el nem követtem, egész életemben tiszteltem és féltem Istent, s a Mindenható büntetésétől rettegtem!

²⁴Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban, csak a Mindenhatóban. Nem reménykedtem soha színaranyban.

²⁵Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem, hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.

²⁶Nem imádtam a ragyogó Napot, sem a gyönyörű Holdat,

²⁷nem intettem csókot feléjük kezemmel, nem csábították el szívem.

²⁸Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó, ha megtagadtam volna a Menny Istenét!

²⁹Mikor ellenségem baj érte, nem örvendtem romlásán, nem nevettem kárörvendőn, ha bajba került.

³⁰Soha nem átkoztam, s nem kívántam halálát.

³¹Jól tudták a szolgáim: az idegen nálam mindig jóllakott,

³²a jövevénynek szállást kínáltam, vendégül láttam az utazókat.

³³Mások talán eltitkolják vétkeiket, de én soha nem tettem ilyet!

³⁴Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak, nem féltem rokonaim véleményétől, nem burkolóztam hallgatásba, nem zárkóztam házamba!

³⁵Ó, bárcsak meghallgatna engem! Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható! Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!

³⁶Bátran vállaimra venném a vádakat, s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!

³⁷Számot adnék előtte minden lépésemről, s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.

³⁸Ha bárkitől elvettem volna földjét, annak barázdái ellenem kiáltsanak,

³⁹ha munkásaim bérét ki nem fizettem, ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,

⁴⁰akkor földemen búza helyett tövis teremjen, s árpa helyett hitvány gyomok!” Itt végződnek Jób beszédei.