Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jób könyve 39 Bible Online

Jób könyve 39 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jób könyve 39

¹Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske? Mikor borjaznak a szarvasok?

²Számolod-e vemhességük hónapjait? Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?

³Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik, vajúdásuk hirtelen véget ér.

⁴Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn, erősek és egészségesek, elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.

⁵Ki engedte szabadon a vadszamarat? Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?

⁶Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát, nyugvó helyévé a szikes réteket.

⁷Kineveti a zajos városokat, nem hordozza a kereskedők zsákjait.

⁸Hegyi legelőkön kószál, szabadon, mindenhol talál legelni valót.

⁹Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked! Jászlad mellett marad-e éjszakára?

¹⁰Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet? Boronálhatsz-e vele vetés után?

¹¹Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne? Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?

¹²Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret, hogy gabonádat csépelni vigye?

¹³Vígan csapkod szárnyával a struccmadár, pedig nem tud repülni, mint a gólya.

¹⁴Tojásait a földön költi ki, a nap melegíti őket a porban.

¹⁵Nem törődik vele, hogy ráléphetnek, hogy a vadállatok összetörik.

¹⁶Fiókáit nem kényezteti, ha elpusztulnak, nem bánja, hogy fáradsága kárba veszett,

¹⁷mert Isten nem adott neki bölcsességet, értelmet is csak keveset.

¹⁸Mégis, ha felkel, és futásnak ered, ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!

¹⁹Vagy nézd a lovat! Ilyen erőssé ki tette? Te adtad nyakára lobogó sörényét?

²⁰Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon? Mint a sáska úgy szökell, büszke horkantása milyen félelmetes!

²¹Örvend erejének, s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon, bátran nekirohan a fegyvereknek.

²²A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől, nem hátrál meg a kard elől.

²³Csörög rajta lovasának tegze, csillog a napfényben kopja és lándzsa.

²⁴A trombita hangjára megindul, tüzesen vágtat a csatába, sebesen, mint a szél.

²⁵A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel, örül, hogy indulhat végre. Messziről megérzi a csatazajt, meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.

²⁶Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni, mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?

²⁷Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű, és rakja fészkét kősziklák csúcsára?

²⁸Otthon van a szédítő magasban, nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon, ott tanyázik, az a kővára.

²⁹Onnan kémleli prédáját, éles szeme messzire lát mindent, pontosan.

³⁰Fiókáit véres hússal táplálja, s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”