Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Jeremiás siralmai 1 Bible Online

Jeremiás siralmai 1 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Jeremiás siralmai 1

¹[1] Jaj, milyen elhagyatott lett az egykor oly népes város! Hogy megözvegyült, pedig milyen dicsőséges volt a nemzetek között! Aki úrnő volt a tartományok között, most robotoló rabszolgává lett.

²Keservesen sír éjjelente, könnyei áztatják arcát. Senki sem vigasztalja régi szeretői közül. Barátai mind elárulták, ellenségeivé lettek.

³Júda népét elhurcolták otthonaiból, rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés. Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé, de ott sem találtak nyugalmat. Üldözőik mind utolérték őket, nem menekülhettek szorult helyzetükből.

⁴Még a Sionba vezető utak is gyászolnak, senki sem jön a szent ünnepekre többé. A városkapuk helyén üresség tátong, a papok keservesen sóhajtoznak. Leányait szolgaságba hurcolták, ezért süllyedt Sion keserűségbe!

⁵Ellenségei fölülkerekedtek, könnyedén legyőzték, mivel az Örökkévaló büntette meg Siont tömérdek bűne miatt. Gyermekeit fogságba hurcolták, fogolyként vonultak ellenségeik előtt.

⁶Megfosztották Siont minden ékességétől, odalett minden dicsősége! Fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, ha nincs legelőjük, — roskadozva menekültek üldözőik elől.

⁷Nyomorúsága idején, száműzetése napjaiban régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem, s drága kincseire. Mert népe ellenség kezébe esett, s nem volt, aki segítsen rajta. Ellenségei pedig csak nézték, s gúnyosan nevettek bukásán.

⁸Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem, ezért lett tisztátalan! Akik eddig tisztelték, most megvetik, mert látták megszégyenülését. Keservesen sóhajt ő is, szégyenében eltakarja arcát.

⁹Saját vére szennyezi ruhája szegélyét. Mivel nem gondolt jövőjére, szörnyű mélyre süllyedt. Senki sem vigasztalja. „Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet, mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”

¹⁰Ellenségei kirabolták Siont, minden kincsétől megfosztották. Néznünk kellett, hogy ellenségeink még a szent helyre is behatoltak, pedig te azt parancsoltad, Urunk, hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!

¹¹Egész népünk sóhajt és nyög, amint kenyér után vágyakoznak, kincseiket is eladják egy falat kenyérért, hogy éhen ne haljanak. „Lásd meg, Örökkévaló, nézd, mennyire semmibe vesznek bennünket!

¹²Nézzetek rám, kik erre jártok! Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom, mint amely engem ért, amellyel az Örökkévaló keze sújtott izzó haragja napján?

¹³Mert a magasból tüzet küldött az Úr, mely átjárta csontjaimat. Hálót feszített lábam elé, és a földre terített. Elhagyottá lettem, naphosszat csak sínylődöm.

¹⁴Vétkeim igáját vettem nyakamba. Az Úr keze fonta össze, súlyuk lehúzza fejem, erőm elfogy, botladozom. Kiszolgáltatott azoknak, akik erősebbek nálam.

¹⁵Erős harcosaimtól elfordult az Úr, nem törődött velük. Sereget küldött ellenem, hogy fiaimat összetörje. Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet, mint szőlőt a szüretelők.

¹⁶Ezért sírok oly keservesen, ezért folynak könnyeim, mert messze tőlem a vigasztaló, aki lelkem felüdítené. Gyermekeim elpusztultak, mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”

¹⁷Segítségért eseng Sion, karjait kitárja, de senki sem vigasztalja. Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket, hogy Jákób népét körülkerítsék: úgy tekintenek Jeruzsálemre, mint tisztátalanra.

¹⁸„Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem, mert parancsai ellen lázadoztam. Figyeljetek rám, ti népek mindannyian, s lássátok fájdalmamat! Fiaimat és leányaimat mind száműzetésbe hurcolták!

¹⁹Hiába hívtam segítségül szeretőimet, mind cserbenhagytak! Papjaim és fejedelmeim éhen haltak a városban, ennivalót kerestek, hogy életben maradjanak, de hiába.

²⁰Nézz rám, Örökkévaló, milyen szorult helyzetben vagyok! Lelkem háborog, szívem vergődik, mert engedetlen és lázadó voltam. Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet, a házakban a halál pusztít.

²¹Halld meg Uram, sóhajtásomat, mert nincs más, aki vigasztalna! Minden ellenségem hallotta veszedelmem, s ujjong, hogy így bántál velem. Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél, amikor ők is úgy járnak, mint én!

²²Lásd meg minden gonosz tettüket! Bánj velük is úgy, ahogy engem büntettél sok vétkem miatt, mert sokat sóhajtozom, és szívem is beteg!”