Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Mózes negyedik könyve 32 Bible Online

Mózes negyedik könyve 32 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Mózes negyedik könyve 32

¹Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra.

²Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak:

³[3-4] „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón.

⁵Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”

⁶De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?!

⁷El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?

⁸Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet.

⁹El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.

¹⁰Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik:

¹¹»Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám.

¹²Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«

¹³Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen.

¹⁴Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették?

¹⁵Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”

¹⁶Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek.

¹⁷[17-18] Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól.

¹⁹A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.

²⁰Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt a sereg élén!

²¹Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről,

²²és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok.

²³De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést!

²⁴Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”

²⁵Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk!

²⁶Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban,

²⁷szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.

²⁸[28-29] Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték!

³⁰De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”

³¹Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak!

³²Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.

³³Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.

³⁴[34-36] Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.

³⁷[37-38] Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)

³⁹Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték.

⁴⁰Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott.

⁴¹Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket.

⁴²Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.