Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Máté evangéliuma 20 Bible Online

Máté evangéliuma 20 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Máté evangéliuma 20

¹„Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe.

²Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.

³Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak.

⁴Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!«

⁵Azok el is mentek. Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni.

⁶Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«

⁷»Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték. »Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.

⁸Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«

⁹Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott.

¹⁰Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

¹¹Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának:

¹²»Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«

¹³Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám?

¹⁴Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.

¹⁵Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«

¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

¹⁷Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta:

¹⁸„Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni,

¹⁹és átadják az idegeneknek, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”

²⁰Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.

²¹„Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus. Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”

²²Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?” „Igen, ki tudjuk inni” — felelték.

²³Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”

²⁴Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.

²⁵De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken.

²⁶Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája!

²⁷Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája!

²⁸Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”

²⁹Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust.

³⁰Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³¹Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³²Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”

³³Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”

³⁴Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.