Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Lukács evangéliuma 23 Bible Online

Lukács evangéliuma 23 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Lukács evangéliuma 23

¹Ezután az egész csoport elindult, és elvezették Jézust Pilátushoz.

²Ott így vádolták: „Megállapítottuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket. Ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja, hogy ő a Messiás-Király.”

³Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus pedig így válaszolt: „Igen, ahogy mondod.”

⁴Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Semmit nem találok ebben az emberben, amivel vádolni lehetne.”

⁵De azok annál inkább bizonygatták: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népet fellázítja! Galileában kedte, és most már itt is!”

⁶Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy Jézus Galileából való-e.

⁷Amikor megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte hozzá Jézust. Heródes azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott,

⁸és nagyon megörült, mikor meglátta Jézust. Sokat hallott már róla, és remélte, hogy majd a szeme láttára tesz valamilyen csodát.

⁹Sokáig faggatta, de Jézus egy szót sem válaszolt neki.

¹⁰A főpapok és törvénytanítók Heródes előtt is hevesen vádolták Jézust.

¹¹Heródes és a katonái is megvetően bántak vele: kigúnyolták, és csúfot űzve belőle előkelő ruhát adtak rá, majd visszaküldték Pilátushoz.

¹²Heródes és Pilátus ezen a napon kötöttek barátságot. Előzőleg ugyanis haragban voltak.

¹³Ekkor Pilátus maga elé hívatta a főpapokat, a zsidók vezetőit és az összegyűlt sokaságot.

¹⁴Ezt mondta nekik: „Elém hoztátok ezt az embert, és azzal vádoljátok, hogy tanításaival félrevezeti a népet. Előttetek hallgattam ki, és úgy találtam, hogy amivel vádoljátok, abban ártatlan.

¹⁵Elküldtem őt Heródeshez, de ő is úgy találta, hogy ez az ember nem követett el semmit, amiért büntetést érdemelne, ezért visszaküldte hozzánk. Látjátok hát, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.

¹⁶Megkorbácsoltatom hát, azután pedig szabadon fogom bocsátani.”

¹⁷[17]

¹⁸Ekkor mindazok, akik Pilátus előtt összegyűltek, kiabálni kezdtek: „Őt végeztesd ki! Barabbást engedd szabadon!”

¹⁹(Ez a Barabbás nevű fogoly részt vett a városban korábban kitört lázadásban, és gyilkosságot is elkövetett.)

²⁰Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, ezért újra kihirdette, hogy elengedi.

²¹De a tömeg még jobban kiabált: „Keresztre vele! Feszítsd keresztre!”

²²Pilátus harmadszor is megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett? Ez az ember nem bűnös! Semmit sem találtam benne, amiért halált érdemelne. Megkorbácsoltatom, és utána szabadon engedem.”

²³De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust feszítsék keresztre, s így végezzék ki. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek,

²⁴és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle.

²⁵Kívánságuk szerint szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust — akaratuknak megfelelően — végezzék ki.

²⁶Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.

²⁷Nagy tömeg követte Jézust, köztük asszonyok is, akik jajgattak és siratták őt.

²⁸Jézus odafordult hozzájuk: „Jeruzsálemi asszonyok, ne engem sirassatok! Inkább magatokat és a gyerekeiteket sirassátok!

²⁹Mert eljönnek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyermeket!«

³⁰A hegyeknek azt mondják majd: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«

³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”

³²A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék.

³³Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: „Koponya”, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg.

³⁴Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!” A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit.

³⁵Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A vallási vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha valóban ő a Messiás, Isten választottja!”

³⁶A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki,

³⁷és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”

³⁸Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.”

³⁹Az egyik bűnöző, akit szintén keresztre feszítettek, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”

⁴⁰De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő.

⁴¹Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk, ő viszont nem tett semmi rosszat!”

⁴²Azután ezt mondta: „Jézus! Ne felejtkezz meg rólam, amikor eljössz, hogy királyi uralkodásodat elkezdd!”

⁴³Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban.”

⁴⁴Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet,

⁴⁵mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt.

⁴⁶Jézus felkiáltott: „Atyám, a kezedbe teszem le szellememet.” Amikor ezt kimondta, meghalt.

⁴⁷Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos és ártatlan volt!”

⁴⁸Akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, ezután mellüket verve hazamentek.

⁴⁹Akik ismerték Jézust és azok az asszonyok, akik Galileától idáig követték, egy kissé távolabb álltak, és mindezt végignézték.

⁵⁰[50-51] Volt egy József nevű férfi, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és nem értett egyet a többiekkel, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust.

⁵¹

⁵²József — Jézus halála után — Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse.

⁵³Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek.

⁵⁴Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete.

⁵⁵Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét.

⁵⁶Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni. A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.