Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 Mózes ötödik könyve 9 Bible Online

Mózes ötödik könyve 9 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

Mózes ötödik könyve 9

¹Mózes így folytatta: figyelj rám, Izráel! Hamarosan átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és kiűzzetek onnan nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket. Megerősített városaikat elfoglaljátok, noha falaik az égig érnek.

²Legyőzitek azokat a nemzeteket, pedig harcosaik között vannak Anák utódai is: óriási termetű és erős vitézek — ahogyan ti is tudjátok. Róluk szokták mondani: „Ki állhat ellen Anák fiainak?”

³Tudjátok meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló maga megy előttetek, mint pusztító tűz! Ő fogja legyőzni és elpusztítani azokat a nemzeteket, hogy ki tudjátok űzni őket arról a földről, és hamar megsemmisítsétek őket — ahogy az Örökkévaló megígérte.

⁴De jól vigyázzatok! Amikor Istenünk, az Örökkévaló kiűzi őket előletek, nehogy azt gondoljátok: „Lám, az Örökkévaló azért hozott bennünket ide és adta nekünk ezt a földet, mert megérdemeltük!” Nem! Azok a nemzetek érdemelték ki a saját gonoszságuk miatt, hogy az Örökkévaló előletek kiűzze és elpusztítsa őket!

⁵Titeket nem a saját érdemeitekért visz be oda az Örökkévaló! Nem azért adja nektek azt a földet, mintha ti jobbak és különbek lennétek másoknál, hanem azért, mert így teljesíti be ígéretét, amelyet esküvel ígért őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Azokat a nemzeteket pedig a saját gonoszságuk miatt űzi ki előletek.

⁶Jól jegyezzétek meg tehát, hogy Istenünk, az Örökkévaló nem azért adja nektek azt a jó földet, mintha megérdemelnétek, hiszen kemény nyakú, makacs és engedetlen nép vagytok!

⁷Emlékezzetek csak vissza, hányszor haragítottátok magatokra Istenünket, az Örökkévalót a pusztában! Attól kezdve, hogy elindultunk Egyiptomból, mind a mai napig szüntelenül csak engedetlenkedtetek és lázadoztatok ellene!

⁸Már a Hóreb hegynél annyira felbosszantottátok, hogy el akart pusztítani benneteket.

⁹Akkor történt, hogy fölmentem a hegyre, hogy átvegyem az Örökkévaló kezéből azokat a kőtáblákat, amelyek szerint szövetséget kötött velünk. Ott is maradtam a hegyen 40 nap és 40 éjjel — s ezalatt semmit sem ettem vagy ittam.

¹⁰[10-11] Amikor a 40 nap eltelt, az Örökkévaló átadta nekem a kőtáblákat, a szövetség tábláit. Ezekre a saját ujjával írta azokat az igéket, amelyeket mondott nekünk a hegyen égő tűzből, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte.

¹²Akkor az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Mózes, most kelj föl, és sietve menj le népedhez, amelyet kivezettél Egyiptomból, mert nagy bűnt követtek el. Bizony hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bálványszobrot készítettek maguknak aranyból.”

¹³Még ezt is mondta az Örökkévaló: „Látom, hogy ez a nép nyakas és engedetlen!

¹⁴Állj félre hát az utamból, hadd pusztítsam el őket! Eltörlöm ezt a népet a föld színéről, és helyettük a te utódaidból támasztok náluk nagyobb és erősebb népet!”

¹⁵Akkor lejöttem a hegyről, amely tűzben égett. Kezemben hoztam a Szövetség két kőtábláját.

¹⁶Amikor a táborba értem, láttam, hogy bikaformájú bálványszobrot készítettetek, hogy azt imádjátok. Láttam, hogy milyen súlyosan vétkeztetek Istenünk, az Örökkévaló ellen, és hamar letértetek arról az útról, amelyet ő parancsolt számunkra.

¹⁷Emiatt a szemetek láttára földhöz vágtam a két kőtáblát, és összetörtem azokat.

¹⁸Azután ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt — úgy, mint korábban. Így feküdtem ott 40 nap és 40 éjjel, étlen-szomjan, és könyörögtem neki, hogy bocsássa meg, amit vétkeztetek ellene. Bizony, súlyos bűnt követtetek el, amikor azt tettétek, amit gyűlöl, és ezzel haragra ingereltétek őt!

¹⁹Én magam is megrémültem az Örökkévaló izzó haragjától és lángoló dühétől, amellyel el akart pusztítani benneteket. Ennek ellenére közbenjártam értetek. Ő pedig ismét meghallgatta könyörgésemet, és teljesítette kérésemet.

²⁰Áronra is nagyon megharagudott, és őt is meg akarta ölni, de Áronért is imádkoztam akkor.

²¹Azután fogtam azt az utálatos bálványszobrot, megégettem és összemorzsoltam, amíg egészen porrá nem lett, s azután beleszórtam a patakba, amely a hegyről folyt le.

²²Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is megharagítottátok az Örökkévalót.

²³Ugyanígy történt Kádés-Barneában is. Az Örökkévaló elküldött titeket, hogy induljatok, és foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adott. Ti mégis lázadoztatok Istenünk, az Örökkévaló parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem engedelmeskedtetek szavának.

²⁴Amióta csak ismerlek benneteket, mindig lázadoztatok ellene.

²⁵Tehát ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, mivel azt mondta, hogy el akar pusztítani titeket. Ott feküdtem előtte 40 nap és 40 éjjel,

²⁶és így könyörögtem: Örökkévaló Isten! Kérlek, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal megváltottál! Ne töröld el Izráelt, amelyet erős karoddal kihoztál Egyiptomból!

²⁷Szolgáidra emlékezz: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne tekints ennek a népnek a bűneire, makacsságára és vétkeire!

²⁸Ne mondhassák Egyiptomban, ahonnan kihoztál bennünket: „Az Örökkévaló nem volt képes bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Bizony, az Örökkévaló megutálta ezt a népet, és csak azért hozta ki a pusztába, hogy megölje őket mind egy szálig.”

²⁹Gondold meg, Örökkévaló, hogy ez a nép mégis a te néped! A te örökséged, amelyet nagy hatalmaddal és erőddel hoztál ki Egyiptomból!