Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 János evangéliuma 4 Bible Online

János evangéliuma 4 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

János evangéliuma 4

¹Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János.

²(Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.)

³Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába.

⁴Útközben keresztül kellett mennie Samárián.

⁵Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek.

⁶Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.

⁷[7-8] A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”

⁸

⁹A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)

¹⁰Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet adott volna neked.”

¹¹Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.

¹²Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”

¹³Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak,

¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”

¹⁵„Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.

¹⁶Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”

¹⁷Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed!

¹⁸Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”

¹⁹Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!

²⁰Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”

²¹Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni.

²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.

²³Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják.

²⁴Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”

²⁵Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”

²⁶„Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.

²⁷Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.

²⁸Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit:

²⁹„Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”

³⁰Azok pedig kimentek Jézushoz.

³¹Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”

³²De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”

³³A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”

³⁴Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott.

³⁵A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!

³⁶Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.

³⁷A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.«

³⁸Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”

³⁹Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.”

⁴⁰Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig.

⁴¹Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.

⁴²Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”

⁴³Két nap múlva Jézus továbbment Galileába.

⁴⁴(Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.)

⁴⁵Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.

⁴⁶Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott.

⁴⁸Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

⁴⁹De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”

⁵⁰Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!” Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament.

⁵¹Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.

⁵²Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek. Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.

⁵³Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.

⁵⁴Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.