Read Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 A zsidókhoz írt levél 12 Bible Online

A zsidókhoz írt levél 12 - Hungarian Bible: Easy-to-Read Version, 2012 bible

A zsidókhoz írt levél 12

¹A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát!

²Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.

³Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.

⁴A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.

⁵Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól: „Fiam, ne vedd félvállról, amikor az Örökkévaló helyreigazít, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez téged!

⁶Mert az Örökkévaló felneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”

⁷Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja.

⁸Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.

⁹Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk!

¹⁰Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő.

¹¹A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.

¹²Ezért ne szomorkodjatok, hanem emeljétek fel a fejeteket! Ne legyetek gyengék, hanem erősítsétek meg magatokat!

¹³Egyenes utakon járjatok, és helyesen éljetek, hogy megmeneküljetek, és gyengeségeitek miatt el ne vesszetek!

¹⁴Igyekezzetek mindenkivel békességben élni! Törekedjetek arra, hogy bűn nélkül éljetek, mert aki nem szent, az sohasem fogja meglátni az Urat!

¹⁵Vigyázzatok, hogy Isten kegyelmétől senki el ne forduljon! Vigyázzatok, hogy senkiben ne növekedjen fel a keserűség, mint egy mérgező növény, mert ez sok más embert is megmérgezhet!

¹⁶Közöttetek senki ne éljen szexuális bűnben! Senki se legyen istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát!

¹⁷Tudjátok, hogy amikor később örökölni akarta az áldást, már nem kapta meg. Nem tudott többé változtatni azon, amit tett, pedig sírva igyekezett megszerezni az apja áldását.

¹⁸[18] Ti már új helyre érkeztetek, nem úgy, mint Izráel népe akkor régen, amikor megérkeztek a Sínai-hegyhez. Ti most nem kézzelfogható hegyhez jöttetek, amely tűzben ég, nem sötétséghez, homályhoz, viharhoz,

¹⁹a trombita harsogó hangjához, sem a hanghoz, amely rettenetes volt. Olyan félelmetes volt, hogy azok, akik hallották, könyörögtek, hogy ne szóljon hozzájuk többé,

²⁰mert nem tudták elviselni a kapott parancsot: „Még ha egy állat érinti is a hegyet, azt is halálra kell kövezni.”

²¹Olyan rémületes volt a látvány, hogy még Mózes is azt mondta: „Reszketek a félelemtől.”

²²Nem, ti nem ilyen helyre jöttetek! Az az új hely, ahová érkeztetek, a Sion-hegy, az Élő Isten városa, a Mennyei Jeruzsálem, és benne az angyalok ezrei, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek.

²³Ahová érkeztetek, az az elsőszülöttek Eklézsiája, vagyis azoknak az ünnepi összegyülekezése, akiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez jöttetek, aki minden ember bírája, és a megváltott emberek szellemeihez, akik már tökéletessé váltak.

²⁴Jézushoz jöttetek, aki az Új Szövetséget megkötötte, és Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgokról beszél, mint Ábel vére.

²⁵Vigyázzatok tehát, nehogy elutasítsátok azt, aki most szól hozzátok! Azok sem menekültek meg, akik akkor régen nem akartak hallgatni arra, aki figyelmeztette őket itt, a földön. Akkor mi mennyivel kevésbé menekülhetünk meg, ha hátat fordítunk annak, aki most a Mennyből szól hozzánk!

²⁶Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is.”

²⁷Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megrendít, és ezek el is fognak tűnni. Csak az marad meg, ami rendíthetetlen.

²⁸Mi pedig olyan királyságot kapunk, amelyet semmi sem rendíthet meg. Ezért hát legyünk hálásak Istennek, és szolgáljuk olyan módon, ahogy neki tetszik: tisztelettel és félelemmel!

²⁹Mert a mi Istenünk olyan, mint a mindent megemésztő tűz!