Read Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája, 2014 (protestáns) Evangélium Lukács szerint 22 Bible Online

Evangélium Lukács szerint 22 - Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája, 2014 (protestáns) bible

Evangélium Lukács szerint 22

¹Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.

³Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.

⁴Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre.

⁵Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

⁶Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

⁸Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."

⁹Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"

¹⁰Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

¹¹és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

¹²Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el."

¹³Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.

¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,

¹⁵és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

¹⁶Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában."

¹⁷Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között.

¹⁸Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa."

¹⁹És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

²⁰Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

²¹De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

²²Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt."

²³Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

²⁴Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

²⁵Erre ő így felelt nekik: "A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

²⁶Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

²⁷Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál."

²⁸"Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

²⁹és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt;

³⁰hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét."

³¹"Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

³²de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."

³³Ő erre így válaszolt: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!"

³⁴Jézus azonban ezt felelte: "Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem."

³⁵Azután ezt kérdezte tőlük: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.

³⁶Majd ezt mondta nekik: "Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

³⁷Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik."

³⁸Erre így szóltak: "Uram, íme, van itt két kard." Ő pedig azt felelte: "Elég!"

³⁹Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

⁴⁰Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."

⁴¹Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

⁴²"Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

⁴³Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

⁴⁴Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

⁴⁵Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

⁴⁶Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"

⁴⁷Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

⁴⁸Jézus így szólt hozzá: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?"

⁴⁹Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, odavágjunk a karddal?"

⁵⁰Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

⁵¹Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: "Hagyjátok abba!" És megérintve a fülét, meggyógyította őt.

⁵²Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: "Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.

⁵³Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje."

⁵⁴Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

⁵⁵Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

⁵⁶Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: "Ez is vele volt."

⁵⁷Ő azonban letagadta, ezt mondva: "Asszony, nem ismerem őt!"

⁵⁸Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: "Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: "Ember, nem vagyok!"

⁵⁹Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: "De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való."

⁶⁰Péter azonban ismét tagadta: "Ember, nem tudom, mit beszélsz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

⁶¹Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: "Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

⁶²Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

⁶³Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

⁶⁴majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: "Prófétáld meg, ki ütött meg téged!"

⁶⁵És sok más szidalmat is szórtak reá.

⁶⁶Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

⁶⁷s ott felszólították: "Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk." Ő pedig így válaszolt: "Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

⁶⁸ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

⁶⁹De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján."

⁷⁰Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" " Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.

⁷¹Azok pedig így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából."