Read Magyar Újfordítású Biblia Teremtés könyve 2 Bible Online

Teremtés könyve 2 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Teremtés könyve 2

¹Így készült el a menny és a föld és minden seregük.

²A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.

³Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

⁴Ez a menny és föld teremtésének a története. Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta,

⁵még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.

⁶Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét.

⁷Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

⁸Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.

⁹Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

¹⁰Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt.

¹¹Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van.

¹²Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő.

¹³A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Kús egész földjét.

¹⁴A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

¹⁵És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

¹⁶Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,

¹⁷de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.

¹⁸Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.

¹⁹Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.

²⁰Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

²¹Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.

²²Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez.

²³Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

²⁴Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

²⁵Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.