Read Magyar Újfordítású Biblia Teremtés könyve 21 Bible Online

Teremtés könyve 21 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Teremtés könyve 21

¹Azután meglátogatta az ÚR Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az ÚR Sárával, ahogy megígérte.

²Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten.

³Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki.

⁴Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten.

⁵Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.

⁶Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja.

⁷Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára.

⁸Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.

⁹Amikor Sára nevetni látta az egyiptomi Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült,

¹⁰ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!

¹¹Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.

¹²De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.

¹³De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.

¹⁴Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.

¹⁵Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá,

¹⁶maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

¹⁷De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van.

¹⁸Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle.

¹⁹És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.

²⁰Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.

²¹Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptomból szerzett neki feleséget.

²²Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.

²³Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!

²⁴Ábrahám így felelt: Megesküszöm.

²⁵De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.

²⁶Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál róla nekem, én sem hallottam, csak ma.

²⁷Akkor Ábrahám vett juhokat meg marhákat, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.

²⁸De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.

²⁹Akkor ezt kérdezte Abímelek Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?

³⁰Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.

³¹Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott esküdtek meg ők ketten.

³²Miután megkötötték a szövetséget Beérsebában, fölkelt Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére.

³³Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az ÚRnak, az örökkévaló Istennek a nevét.

³⁴Azután még hosszú ideig élt jövevényként Ábrahám a filiszteusok földjén.