Read Magyar Újfordítású Biblia Sámuel második könyve 22 Bible Online

Sámuel második könyve 22 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Sámuel második könyve 22

¹Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.

²Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm,

³Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.

⁴Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

⁵Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.

⁶A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.

⁷Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.

⁸Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.

⁹Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.

¹⁰Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.

¹¹Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.

¹²Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.

¹³Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.

¹⁴Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges.

¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.

¹⁶Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától.

¹⁷Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.

¹⁸Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.

¹⁹Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.

²⁰Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

²¹Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.

²²Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.

²³Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.

²⁴Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.

²⁵Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát.

²⁶A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.

²⁷A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.

²⁸A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod.

²⁹Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a sötétségben.

³⁰Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.

³¹Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.

³²Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?

³³Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.

³⁴Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.

³⁵Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.

³⁶Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.

³⁷Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.

³⁸Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.

³⁹Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak.

⁴⁰Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.

⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.

⁴²Néznek széjjel, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de nem válaszol.

⁴³Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.

⁴⁴Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.

⁴⁵Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,

⁴⁶mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből.

⁴⁷Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!

⁴⁸Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.

⁴⁹Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.

⁵⁰Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.

⁵¹Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.