Read Magyar Újfordítású Biblia Krónikák második könyve 34 Bible Online

Krónikák második könyve 34 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Krónikák második könyve 34

¹Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.

²Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, ősének, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.

³Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól.

⁴Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik.

⁵Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

⁶Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül

⁷leromboltatta az oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe.

⁸Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát.

⁹Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házába begyűlt pénzt, amelyet összegyűjtöttek az ajtót őrző léviták a Manasséból és Efraimból valóktól, az Izráelben megmaradtaktól, továbbá a Júdából és Benjáminból valóktól és Jeruzsálem lakóitól.

¹⁰És átadták az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták a munkásoknak, akik az ÚR házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot.

¹¹Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat.

¹²Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig

¹³a teherhordók élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. Léviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.

¹⁴Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az ÚR adott Mózes által.

¹⁵Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak.

¹⁶Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak.

¹⁷Összeszedték az ÚR házában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak.

¹⁸És jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak.

¹⁹Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.

²⁰Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának, Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének:

²¹Menjetek, és kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám, meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve! Mert az ÚR nagy haragja áradt ránk azért, hogy elődeink nem tartották meg az ÚR igéjét, és nem azt tették, ami ebben a könyvben meg van írva.

²²Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott, és beszéltek vele.

²³Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:

²⁴Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának.

²⁵Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki.

²⁶De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja Izráel Istene, az ÚR, azokról az igékről, amelyeket hallottál:

²⁷Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR.

²⁸Őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak.

²⁹A király összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.

³⁰Azután fölment az ÚR házába a király, meg Júda összes polgára és Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak.

³¹Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt arra nézve, hogy az URat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben.

³²Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el.

³³Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, az ÚRnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az ÚRtól.