Read Magyar Újfordítású Biblia Kivonulás könyve 9 Bible Online

Kivonulás könyve 9 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Kivonulás könyve 9

¹Azután azt mondta az ÚR Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem!

²Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket,

³akkor megveri az ÚR a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz.

⁴De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié.

⁵Határidőt is szabott az ÚR: Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az országban.

⁶Másnap meg is cselekedte ezt az ÚR, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el.

⁷A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.

⁸Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!

⁹Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.

¹⁰Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.

¹¹A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin.

¹²De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az ÚR Mózesnek.

¹³Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem!

¹⁴Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!

¹⁵Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről.

¹⁶De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.

¹⁷Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,

¹⁸akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.

¹⁹Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul.

²⁰Aki megijedt az ÚR kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát.

²¹Aki azonban nem szívlelte meg az ÚR kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

²²Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén.

²³Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére.

²⁴Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.

²⁵Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.

²⁶Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.

²⁷Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.

²⁸Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.

²⁹Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az ÚRé a föld.

³⁰Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az ÚRistentől.

³¹A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.

³²De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

³³Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre.

³⁴Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is.

³⁵Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait - ahogyan megmondta az ÚR Mózes által.