Read Magyar Újfordítású Biblia Jób könyve 6 Bible Online

Jób könyve 6 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Jób könyve 6

¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

²Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!

³Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim.

⁴Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.

⁵Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett?

⁶Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?

⁷Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.

⁸Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!

⁹Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!

¹⁰Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

¹¹Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem?

¹²Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.

¹³Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?

¹⁴Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.

¹⁵Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik,

¹⁶amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük.

¹⁷De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.

¹⁸Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.

¹⁹Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek.

²⁰De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.

²¹Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek.

²²Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben,

²³hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?

²⁴Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!

²⁵Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?

²⁶Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!

²⁷Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok!

²⁸Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!

²⁹Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van!

³⁰Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?