Read Magyar Újfordítású Biblia Jób könyve 9 Bible Online

Jób könyve 9 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Jób könyve 9

¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

²Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

³Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.

⁴Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?

⁵Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.

⁶Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.

⁷Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.

⁸Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.

⁹Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.

¹⁰Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.

¹¹Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.

¹²Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?

¹³Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.

¹⁴Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?

¹⁵Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.

¹⁶Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.

¹⁷Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.

¹⁸Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.

¹⁹A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?

²⁰Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.

²¹Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.

²²Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.

²³Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.

²⁴Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?

²⁵Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.

²⁶Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

²⁷Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,

²⁸megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.

²⁹Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?

³⁰Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,

³¹akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.

³²Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!

³³Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.

³⁴Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,

³⁵akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.