Read Magyar Újfordítású Biblia A zsoltárok könyve 22 Bible Online

A zsoltárok könyve 22 - Magyar Újfordítású Biblia bible

A zsoltárok könyve 22

¹A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!

²Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.

³Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.

⁴Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.

⁵Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

⁶De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.

⁷Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:

⁸Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!

⁹Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.

¹⁰Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.

¹¹Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

¹²Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

¹³Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

¹⁴Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

¹⁵Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

¹⁶Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

¹⁷Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

¹⁸Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

¹⁹Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

²⁰Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

²¹Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!

²²Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.

²³Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!

²⁴Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.

²⁵Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.

²⁶Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!

²⁷A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.

²⁸Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.

²⁹Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.

³⁰Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.

³¹Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.