Read Magyar Újfordítású Biblia A zsoltárok könyve 78 Bible Online

A zsoltárok könyve 78 - Magyar Újfordítású Biblia bible

A zsoltárok könyve 78

¹Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

²Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.

³Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,

⁴nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

⁵Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

⁶Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

⁷hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

⁸Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:

⁹mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.

¹⁰Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.

¹¹Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.

¹²Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.

¹³Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.

¹⁴Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.

¹⁵Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.

¹⁶Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.

¹⁷De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.

¹⁸Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.

¹⁹Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?

²¹Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,

²²mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.

²³Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.

²⁴Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.

²⁵Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.

²⁶Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.

²⁷Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.

²⁹Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.

³⁰De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.

³¹Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.

³²Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.

³³Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.

³⁴Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.

³⁵Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.

³⁶De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.

³⁷Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.

³⁸Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.

³⁹Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

⁴⁰Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

⁴¹Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.

⁴²Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,

⁴³amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.

⁴⁴Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.

⁴⁵Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.

⁴⁶Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

⁴⁷Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.

⁴⁸Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.

⁴⁹Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.

⁵⁰Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.

⁵¹Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.

⁵²Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.

⁵³Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.

⁵⁴Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.

⁵⁵Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.

⁵⁶De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.

⁵⁷Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.

⁵⁸Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.

⁵⁹Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.

⁶⁰Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott.

⁶¹Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.

⁶²Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.

⁶³Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.

⁶⁴Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.

⁶⁵Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,

⁶⁶és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.

⁶⁷De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,

⁶⁸Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.

⁶⁹Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.

⁷⁰Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.

⁷¹A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.

⁷²Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.